2016. január 17., vasárnap

Ilona Andrews neve nem ismeretlen már a magyar Urban fantasy olvasóknak. A The Edge, vagyis a Világok peremén sorozata után a Könyvmolyképző Kiadónak hála elérkezett hozzánk végre Kate Daniels is. A Blogturné Klub hét bloggere pedig 2015. december 25-től 2016. január 17-ig igyekszik meggyőzni a műfaj rajongóit arról, hogy miért érdemes eme nagyszájú, tökös mágiahasználó zsoldos kalandjait nyomon követni. A turné végén pedig három ügyes és szerencsés nyertes egy-egy ‘Magic Bites - Pusztító mágia’ példánnyal lesz gazdagabb. 

Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia 

 Miért pont ez? Körülöttem már nagyon sokan emlegették a sorozatot, hogy mennyire jó és nekem való lenne, így rögtön felkaptam a fejem, mikor meghallottam, hogy magyarul megjelenik az első rész.

Fülszöveg: Kate Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered. Kate az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost. A New York Times sikerszerzője, Ilona Andrews Kate Daniels világának megismerésére hívja az olvasót a sorozat első kötetében. 
 
Vélemény: Megint csak azzal kezdem, hogy az urban fantasy a gyengém és sajnos kevés jó akad a kezembe, így nagy az öröm mikor mégis beleszaladok egy jóba. Ilona Andrews már a bevezető kötet felénél meggyőzött arról, hogy jó lesz ez és biztos, hogy végigolvasom a sorozatot, az is lehet, hogy angolul. Nincs türelmem kivárni a magyar megjelenést, annak ellenére, hogy nem volt függővég, viszont elkapott annyira a sorozat világa és hangulata, hogy érdekeljen a karakterek további sorsa és a sok háttérben futó kérdésre is válaszokat várok. Kérdés az sok maradt, főleg a főbb szereplők származásával és a világgal kapcsolatban. A karakterek összetettek és érdekesek voltak, a főhősnő igazi badass, bár ő sem mindig tökéletes, a világ pedig a sok szaladgáló rémségével együtt lebilincselő.

  Érezni lehetett azért, hogy ez egy nyitókötet, hiszen sok alapvető információ ismétlődik, de érdekes módon sok mindenre nincs magyarázat. Ez az a típusú könyv, ahol fogadd el és törődj bele, hogy így mennek a dolgok, nem mindig kell mindent megmagyarázni. Arra például nincs válasz, hogy miként és miért van az, hogy a mágia és a technológia váltja egymást, de közben annyira nem alapvető ezt tudni, hogy ne lehessen miatta élvezni az olvasást. Elég annyi, hogy ez a furcsaság jelen van a világban és az a fontos, hogy ez milyen hátrányokkal és előnyökkel jár, az már csak puszta kíváncsiság, hogy mindez miért van így, de nem létfontosságú. Szeretem az ilyen könyveket is, mert az sem jó, ha egy író már túlmagyarázza a világát, mert nagyon könnyű ilyenkor átesni a ló túloldalára. Akármennyire is érdekes a világ az író el tudja rontani az egészet azzal, ha a regény egyharmadában vagy ne adj isten felében csak a világot magyarázza. Itt bőven lett volna mit megmagyarázni, de ez is inkább a kíváncsiságomat tartotta fenn, nem pedig zavaró volt. 

A Pusztító mágiában minden adott volt, amit egy urban fantasytől elvárok. Badass hősnő, többféle rémség, ami szaladgál a lapokon és problémát okoz, erős karakterek, vicces szituációk, harcok, egy kis mitológia, egy miénkhez hasonló, mégis totál más világ, mágia, nyomozás és a háttérben futó egyéni élettörténetek. Imádtam a regény minden egyes sorát, bár a humor részén még volna mit javítani, illetve többet kéne beletenni, de azt ígérték, hogy ez a későbbiekben jobb lesz. A humor itt többnyire a szituációkból adódott, a karakterek személyiségének különbözőségéből eredt, nem pedig azért volt jelen, mert mindenáron bele akarták szuszakolni az írók. 

  A világ igazi ínyencség, hiszen van itt minden, ami csak egy fantasytől elvárható. Imádtam, hogy ennyi természetfeletti lény volt a regényben és nem csak egy kimondott fajtát járt körbe. Párszor már említettem, hogy pl. a vérfarkasokat nem bírom, de mellékszereplőként igen, ráadásul nem csak az ő fajtájuk van az alakváltók között. Itt is volt vérfarkas, de nem forgattam a szemem a jelenléte miatt, hiszen volt még mellette vérpárduc, macskaember, vérpatkány, vérmedve és még sorolhatnám. Az Alakváltók Ura, Curran pedig egy szürke/ezüst oroszlán és neki van a legnagyobb hatalma. Ami újdonság volt az alakváltók világában, hogy Curran van mindenekfelett, az összes megmaradt alakváltó ura, fajtára tekintet nélkül. Persze a fajtákon belül ugyanúgy megvan a hím és nőstény alfa, de Curran úgymond a felsővezető, és mint ilyen meg is követeli a tiszteletet és a királyi bánásmódot minden teremtménytől, még az emberektől is. 

  Vannak itt halottidézők is és jó sok vámpír, de nem az a csillogó és romantikus fajta, mint az Alkonyatban és nem is az Anne Rice-féle brutálisabb, de még mindig emberi fajtája, hanem az igazi hátborzongató szörny formája. Itt a vámpírok teljesen elvesztették emberségüket, inkább ragadozó állatok, a testük is átalakult annak érdekében, hogy a négykézláb életmódhoz igazodjon, a bőrük szürke és teljesen ráfeszül a csontvázra. Ha kommunikációra képesek az is csak azért van, mert egy halottidéző elméje irányítja és a halottidéző szólal meg rajta keresztül. És vannak benne olyan természetfeletti lények is, amikről most hallottam életemben először vagy pedig nem ilyen formában. Ennyi fajta lényhez és ennyi mágiához elengedhetetlen, hogy szervezetek is tartozzanak, amik fenntartják a rendet, irányítanak, büntetnek, végrehajtanak vagy épp segítenek. A hatalmi ágak nagyon szerteágazók és adott, hogy harcolnak is egymással a hatalom miatt. 

Kate abból a szempontból kívülállónak számít, hogy zsoldosként dolgozik, nem pedig valamelyik szervezetnél. Van annyira önálló és öntudatos, hogy ne hajtson fejet a szervezeteknek, de közben ez meg is nehezíti az életét, hiszen akkor jut pénzhez, ha valaki felbérelte és ő elvégezte azt a munkát. Az első ügye, amibe mi is belecsöppenünk, a gyámjának a gyilkossági ügye. A gyámja volt a lovagjós a Rendben és nagyon nagy hatalommal rendelkezett, ezért is nehezen elképzelhető, hogy őt valaki megölte. Kate találkozik a Rend oltalmazójával, aki végül félhivatalosan megbízza a nyomozással. A gyámja dolgozott egy ügyön, így szolgálat közben halt meg. Kate-nek bele kell ártania magát a korábbi nyomozásba, ha a végére akar járni az ügynek. A nyomok először a Halottidézőkhöz vezetnek, majd onnan az Alakváltókhoz, így mi is végigjárhatjuk a várost a főhősnővel és így ismerjük meg a hatalmi ágakat is. A legszimpatikusabbak az Alakváltók voltak, legfőképp Curran miatt és azért is, mert még mindig lenyűgöző az az összetartás, amit a falkaszellem ad, fajtára való tekintet nélkül. Összetartó és működőképes kis csapat. Currannal meg ugyan csak a flörtölés ment, de én már a "gyerekeiknek is nevet adtam" szinten összehoztam Kate-tel. A különbözésegeik ellenére annyira alapvető hasonlóság is van bennük, hogy ők a tökéletesek egymás számára. Nagyon tetszett, hogy megjelent a gondoskodás a kapcsolatukban, még ha minimális szinten is. Ahhoz képest, hogy Curran mekkora nagy hatalommal és méltósággal rendelkezik, nehéz volt elképzelnem, hogy van egy ilyen gondoskodó énje is, főleg azok után, hogy Kate magasról tesz a kiváltságos bánásmódra, amit a Felség megkövetel magának. Állítólag elég sajátos és nagyon vicces lesz, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, már alig várom, hogy annál a résznél tartsak. 

  Nagyon fontos volt, hogy a főhősnő kedvelhető legyen, mert ha nem az, az gallyra vágja az egész sorozatot. Anita Blake után nálam is fennáll egy mérce, amit Kate-nek szerencsére sikerült elérnie. Még talán jobban is bírom, mint Anitát. Ő is igazi badass, felvágták a nyelvét, önálló, öntudatos, meg tudja magát védeni szinte minden helyzetben, de ami igazán tetszett, hogy önkritikus is. Anita nem csak badass volt, de azért ment nála az, hogy ő még tökéletesen is néz ki és minden pasi utána bomlik. Kate beismeri, hogy nem egy szépségideál, de nem is csúnya, viszont van egy kis önbizalomhiánya, ami a nőiességét illeti és már szinte le is tett arról, hogy lenne olyan pasi, aki képes lenne vele kapcsolatot létesíteni, elviselni a munkájával járó kellemetlenségeket és veszélyt. Bizony kijött néha rajta, hogy ő magányos és hiányzik neki az intimitás, de el is hessegette magától ezeket a gondolatokat, így nem ment át a karaktere sopánkodó tyúkba. Érezni lehet, hogy ő is rendelkezik valami olyan nagy erővel, ami igazán különlegessé teszi és nem csak egy egyszerű zsoldos, nem csak egy sima ember, de még az igazi kiléte és a magyarázat várat magára. Az is végtelenül szimpatikus volt a karakterében, hogy ő nem kérkedett annyira az erejével, mint Anita, anélkül is érezni lehetett a nagyságát, hogy minden egyes alkalommal a többi szereplő orra alá dörgölte volna.    

  A nyomozás szál számomra hiba nélküli volt és eléggé meg is lepett. Különleges volt, mert ebben a világban a szokásos nyomozási technikákon túl már fejlettebb vagy mágiához igazodó technikák is megjelentek. A tettes ráadásul nem csak egy sima rablást követett el, hanem elég brutális tetettek hajtott végre. Folyt a vér rendesen és egyéb cseppfolyóssá vált belsőségek is, így nem volt finomkodás a harcoknál sem, sem pedig becsületesség. 

Összességében imádtam a regényt és alig várom, hogy a folytatásokat is elolvassam, nagy rajongó lettem. A világ lenyűgözött, a karakterek a kedvenceim lettek, különösen Kate és Curran, a nyomozás szál nagyon jó volt és különleges, akárcsak a mellékszereplők. És én mindig is imádtam az olyan regényeket, ahol ennyi természetfeletti lény ügyködik.   


__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Kate, Curran, Derek, Saiman
Tetszett: a világ, a nyomozás, a karakterek
Nem tetszett: -
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
__________________________________________________________________________________
  Nyereményjáték 

 1. Ebben a játékban egy ‘Pusztító mágia’ idézetet kell megtalálnotok, amit egy titkos honlapon rejtettünk el. A honlapot egy ősi erő szó és egy szám kombinációjának kitalálásával és annak megadásával érhetitek el. A meglelt idézetet (nem a kódot, nem a honlapot) kell a rafflecopterbe majd beírnotok. 
 2. A honlap: www.[kód].kinja.com (például, ha azt a kódot adtuk meg nektek, hogy Daniels66, akkor a honlapot a www.daniels66.kinja.com-on éritek el.) 
3. A kódot úgy fogjátok megkapni, hogy minden állomáson ki kell találnotok néhány fogalmat/nevet/helyszínt. Segítségként kisebb leírásokat adunk majd meg, illetve azt, hogy hány betűből áll (pl Daniels: _ _ _ _ _ _ _), és annak a betűnek a helyét, amit fel kell használnotok a kód összerakásához pirossal jelöljük. A helyes válaszok megtalálásához a kiadó honlapján található részletre és némi netes kutakodásra lesz szükségetek. 
 4. Ezeket össze vissza osztjuk fel az állomások közt, DE megadjuk majd, hogy melyik fogalom (illetve annak kiemelt betűje) hányadik betű a kódban. 

 #1 
Lovagi kaszt
 _ _ _ _ _ _ _ _ _ 

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 __________________________________________________________________________________
 További állomások 

12/25 Függővég 
12/28 Insane Life 
01/03 Bibliotheca Fummie
01/05 Kelly és Lupi Olvas 
01/09 Deszy Könyvajánlója
01/13 MFKata gondolatai 
01/17 Könyvszeretet 
__________________________________________________________________________________

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése