2014. november 15., szombat

Benyák Zoltán - Csavargók dala

Az életünk pillanatok sokasága. Pillanatoké, melyeket különböző emberekkel töltöttünk, történeteké, melyeket ezek az emberek hoztak magukkal. Körbevesznek, egybegyűlnek, egésszé tömörülnek, végül így alkotják meg a saját történetünket. Mert mindenkinek van egy története… Benyák Zoltánnak is volt egy, melyből egy nagyszerű és felkavaró könyv született: a Csavargók dala. Tarts velünk november 7-19-ig, hogy Te is részese lehess a könyv nyújtotta élménynek, olvass interjút az íróval, és nyerd meg a regény egy példányát! 

Benyák Zoltán - Csavargók dala 

 Miért pont ez? A fülszöveg nem eresztett.

 Fülszöveg: Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival. És persze a kidobott kislány. Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol. Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket. 

Vélemény: Nem szokásom magyar írók könyveit olvasni, mert általában nagy csalódás a vége. Hiányolom az igazi írástudást vagy történetszövést, ami annyira jól ment például Jókainak, Mikszáthnak vagy Móricznak. Az előítéletességem oka az is lehet, hogy csak egyszerűen nem a megfelelő könyvek kerülnek a kezembe. Fel is adtam a próbálkozást már egy jó ideje, még a fülszövegeket sem vagyok hajlandó elolvasni. A Csavargók dala fülszövegét viszont valamilyen isteni sugallatra vagy hirtelen felindulásból elolvastam és elkapott valamilyen furcsa megérzés, amire hallgattam. Ezért szeretem ezt az egész blogturnés dolgot csinálni, mert néha sikerül ráakadnom olyan meghatározó könyvekre, amik megváltoztatnak bennem valamit, nagy hatással vannak rám, de amúgy átsiklana felettük a tekintetem egy könyvesbolti vásárlás során.

 A Csavargók dala egy ilyen könyv: megváltoztatott, borzasztó nagy hatással volt rám és "megérintett". Valaki már leírta előttem, így csak megerősíteni tudom, hogy ennek a könyvnek lelke van és ez a lélek érintette meg az enyémet. Nemrég fejeztem be az olvasást és nagyon nehezen tudom magam összeszedni abból a könyv utáni sokkból, letaglózottságból vagy delíriumból, amibe belekerültem. Másként fogalmazva nehezen tudok kilépni a könyv varázsából. Egyszerre volt letaglózó és felemelő élmény elolvasni. Ahelyett, hogy időben nekikezdtem volna a posztírásnak, körberohangáltam a lakásban és megállás nélkül mindenkinek azt magyaráztam, hogy ez mennyire jó volt, Benyák Zoltán egy zseni, visszatért a hitem a magyar írókban, kell a többi könyve is, az egyik kedvenc magyar íróm lett és darálni kezdtem a sztorit, mondatokat vagy gondolatokat idéztem, nem is törődve azzal, hogy a kutya nem foglalkozik az ilyen kirohanásaimmal. :D Ha egy ilyen kirohanás megtörténik nálam és szélvészként száguldok végig a lakáson, és csak úgy darálom a szavakat, akkor az biztos jele annak, hogy olvasmányaim során egy fordulóponthoz értem. Ez egy olyan könyv, amire örökké emlékezni fogok, amihez vissza fogok járni gondolatban és a karakterei bekerülnek abba az irodalmi őskáoszba, ami a fejemben van. 


  A történet elborzasztó és nyomasztó, mégis van egyfajta szépség benne. Azt hiszem, hogy ezt az érzést, gondolatot próbálta beleverni a fejembe az esztétika tanárom annak idején, hogy ez az esztétika egyik lényege. A történet azzal indul, hogy három csavargó, pontosabban Kócos, találnak egy élő kisbabát az egyik konténerben. Az összeszokott csapat élete innentől teljesen más irányt vesz, mindenkinek lesz valamilyen célja, és ezeknek a céloknak az útját a kislány határozza meg. Miközben elindulnak, hogy megtalálják a kislány édesanyját, lassan kibontakozik előttünk mindegyikük sorsa visszaemlékezések formájában. Így megismerhetjük Priuszt, aki egy jómódú család engedetlen és tékozló gyereke, akinek minden lehetőség adott volt ahhoz, hogy befolyásos és gazdag ember legyen belőle, de mindig rosszul döntött. Megismerhetjük Flúgot, az együgyű óriást, akit szintén az utca nevelt fel. Kócos történetével csak később találkozunk. Végig az ő történetére voltam kíváncsi és folyamatosan vártam, hogy mikor következik az övé, de csak a könyv vége felé tudhattam meg Kócos korábbi történetét. Ez egy nagyon jó időzítés volt, hiszen a könyv végére már annyira megszerettem Kócos karakterét, hogy egészen más szemmel olvastam a személyes történetét, mint ahogy a könyv elején tettem volna. 

  A Csavargók dala elviszi az embert abba a világba, ami mellett nap mint nap elmegy. Abba a világba, ami árnyéka a dolgozó és rohanó ember világának. Ugyanott, ugyanabban az időben van ez a két világ, mégis annyira távol egymástól. Az utca világa, a csavargók, a hajléktalanok világa. Ők egészen más szemmel nézik az életet és úgy alapvetően mindent, mások a prioritásaik és még olyan dolgokat is tudnak, amikről mi talán csak a hírekben olvasunk vagy még ott sem. Benyák Zoltán ezt a világot festette meg szavakkal. Borzasztó és tragikus dolgokról lehetett olvasni, megannyi nyomasztó és szomorú történetet, "mindenkinek van egy története" ebben a regényben is. A könyvet dedikálva kaptuk ezzel az idézettel kísérve. Még a könyv elolvasása előtt egy megkapó gondolatnak tartottam és valami olyasmi járt a fejemben, hogy: "igen, mindenkiben ott lehet egy történet, amiből könyvet lehetne írni. Attól válik valaki íróvá, hogy ezt meg is teszi." De ekkor még csak írói babérokra törő gondolataim voltak a mondattal kapcsolatban. A könyv elolvasása után viszont felfogtam a mondat valódi értelmét és hiába tűnik egy egyszerű idézetnek, rengeteg mindent elmondd ez az egy mondat. Ilyen mondatai voltak a könyvbéli rejtélyes Csavargó Költőnek is. És ahogy felfogtam a mondat valódi értelmét, el is szégyelltem magam. Mindenkinek megvan a saját maga élettörténete, amit ha ismernénk, akkor talán jobban megértenénk egymást, jobban odafigyelnénk egymásra és nem ott tartana ez a világ, ahol tart. Ha jobban odafigyelnénk, akkor nem történhetnének meg olyanok, hogy egy élő kisbabát a kukába dobnak, nem lenne annyi öngyilkosság, nem lenne annyi magányos ember és még sorolhatnám. Önző módon én is a saját dolgaimon kezdtem el agyalni, ezért nem értettem az idézet mondanivalóját elsőre. 

 A könyv megváltoztatott bennem valamit. Elgondolkodtatott, hogy tényleg élnek így emberek, hidegben, nyomorban, éhesen, egy olyan világban, ahol egy falat kenyérért képesek megölni egymást, én meg azon sóhajtozok néha, hogy már megint lassú az internet. Eddig is tisztában voltam azzal, hogy van ilyen élet is, de nem tudatosult bennem annyira, mint amennyire most. A könyv erejéig ellebbent a szemem elől az a függöny, amit azért húznak az emberek maguk elé, hogy mikor a munkába mennek vagy mikor egy hajléktalan kéreget tőlük, elkerüljék ezt a világot. Egy graffiti jutott erről eszembe, ami talán jobban elmondja, amit én szeretnék:

"Isten él - csak nem akar belekeveredni a dologba."

 A Csavargók dala után végigfutott az agyamon, hogy hány arcra ismerős hajléktalan mellett elmegyek én is minden nap és arra nem vagyok képes, hogy egy kis aprót adjak. Nekem az egy kis összeg, de lehet, hogy neki még egy nap túlélés. 

Nyomasztó és tragikus sok kis történetből álló egy egész volt a Csavargók dala, de mégis egyben varázsos élmény is volt. Állandóan Charles Dickens neve motoszkált az agyam egyik zugában, hogy ő írt ilyen történeteket, ahol egyszerre éreztél megkönnyebbülést és egyszerre nyomasztott is a történet. Benyák Zoltán stílusát leginkább Dickenséhez tudnám hasonlítani, de emellett van még egyfajta "varázsosság", egyéni stílus benne, ami miatt mégsem Dickens. Úgy tudja egymás után rakni a szavakat, mondatokat, hogy teljesen magába szippant az egész, akármennyire borzasztó legyen is a téma. Az elején nagyon lassan haladtam, pont azért, mert féltem a témaválasztástól, de az író stílusa miatt egyáltalán nem zuhantam bele abba a depressziós állapotba, amitől féltem. Nem tudom, hogy csinálta, de nem lettem végletekig szomorú és alig tudtam utána letenni a könyvet. Borzasztóan érdekelt, hogy mi lesz a szereplők sorsa, főleg Kócosé és Kölyöké. Kócos az a karakter, akit meg kell ismerni, nem szabadna, hogy kimaradjon az ember életéből a története.
____________________________________________________________________________________  
Történet: 6/5 pontból 
Kedvenc: Kócos, Simli, Kölyök 
Tetszett: az egész könyv lenyűgöző volt 
Nem tetszett:
Oldalszám: 280 oldal 
Kiadó: Grafoman Kiadó 
Megjelenés: 2014 
____________________________________________________________________________________  
  Blogturné extra 
 Graffiti szövegek, szállóigék  

A könyv egyik rejtélyes alakja a titokzatos Csavargó Költő, aki rengeteg gondolatot firkált fel a város különböző épületeire, de senki sem tudja, hogy ki ő, azt viszont mindenki érti, hogy mit akar közölni egy-egy mondatával. Igyekeztem hasonló graffitiket vagy híres emberek mondásait összeszedni. 

"Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk." - Graffiti

"A Föld: a Naprendszer elmegyógyintézete." - Samuel Parkes Cadman amerikai író

"Isten halott - Nietzsche.
Nietzsche halott - Isten." - Graffiti

"A barátainkkal Isten kér tőlünk bocsánatot a rokonainkért." - Hugh Kingsmill angol író

"Érdeklődés hiányában a holnap elmarad." - Graffiti

"Amikor valaki megérti, hogy az élete értelmetlen, vagy az öngyilkosságot választja, vagy az utazást." - Edward Dahlberg amerikai író

"Hova tűnnek a szavak, amiket kiradírozunk?" - Graffiti

"Ha a kalapács az egyetlen szerszámod, mindent szögnek nézel." - Abraham Maslow amerikai pszichológus

"Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy sohasem tudod, mikor végeztél." - Graffiti
____________________________________________________________________________________  
 Nyereményjáték 

Benyák Zoltán egészen egyedi stílusú író, keze alól mégsem kerülnek ki sohasem hasonló témájú, de még csak hasonló műfajúnak nevezhető könyvek sem. Nyereményjátékunk során minden blogon elrejtettük egy-egy már megjelent regényének fülszövegét és borítóját. Feladatotok az lesz, hogy írjátok meg nekünk - a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez -, hogy az egyes blogokon található könyvének ki volt a főszereplője. (Némely könyv esetében több válasz is elfogadható!) 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk! 

 4. könyv - 4. főszereplő 

„A háború: különleges élmény. A háború: életforma. A háború: rend." 

1933. Európa ege elsötétülni látszik. Az öreg kontinens a végzete felé sodródik. Sophie Andersch olyan dologba keveredik, ami még legsötétebb rémálmaiban sem történt meg soha. Története Berlintől a tibeti hegyekig vezet, hogy Otto Rahnnal, a leghíresebb náci régésszel az oldalán egy ősi nép leszármazottai után kutasson. Közös vágyuk, hogy jobbá tegyék az emberi fajt és a világot, melyet lassan felemésztenek egy háború lángjai. Benyák Zoltán története a Harmadik Birodalom hajnalán kezdődik, és annak végnapjainál ér véget. Új korszak veszi kezdetét ezzel a háborúval. A félelem évszázada jön el. Egy új nemzedék kora, melynek gyermekei sosem ismertek békét, a háború számukra mindennapos dolog.



a Rafflecopter giveaway  ____________________________________________________________________________________  
 További állomások 
 
11/07 Roni Olvas 
11/15 Könyvszeretet 
____________________________________________________________________________________  

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése