2014. november 2., vasárnap

 A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából újra részesei lehetünk Kelly Creagh borzongató sorozatának, az Enshadowed - Árnyék mélyén c. második kötet által. Varen és Isobel ezúttal még mélyebbre merül Edgar Allan Poe életre kelt rémtörténeteiben. Furcsa álmokkal, fenyegető teremtményekkel és a híres Poe Köszöntővel kell szembenézniük. Ennek apropóján, kedves Olvasó, meghívunk, hogy tarts velünk, és lépjünk át együtt ebbe a veszedelmes álomvilágba. 2014. október 27-től háromnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről a három állomásos turné keretein belül, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Kelly Creagh: Enshadowed - Árnyék mélyén 

Miért pont ez? Nagyon tetszett az első rész és a függővég nem eresztett. 

Fülszöveg: Varen Netherst foglyul ejtette egy veszedelmes álomvilág – egy alattomos és sivár világ, ahol Edgar Allan Poe rémtörténetei életre kelnek. Isobel Lanley, akit furcsa látomások és Varen teremtményeivel terhes rémálmok gyötörnek, az egyetlen, aki megmentheti a fiút. Isobel tudja, hogy egyetlen reménye egy baltimore-i temetőben fekszik. E helyen, Edgar Allan Poe születésének minden évfordulóján kora reggel egy titokzatos idegen, a „Poe-köszöntő” teszi tiszteletét a legendás költő sírjánál. Csak a Poe-köszöntő ismeri az átjárót a két világ között. Hatalmas veszély leselkedik azonban Isobelre. Egy fehér lepelbe burkolózó, gonosz ősi szellem les rá, aki el akarja őt szakítani Varentől. Amikor végre rátalál a fiúra, rájön, hogy ő már nem az a csöndesen tűnődő fiú, aki valaha rabul ejtette a szívét, hanem egy sötét erő, hatalmas és ellenséges. Vajon Isobel legnagyobb szerelme a legádázabb ellensége is lesz egyben? 

Vélemény: Az első rész után szerencsére rögtön bele tudtam kezdeni a második részbe, így a függővég miatt nem idegeskedtem. Aztán olvasni kezdtem a második részt és csak pislogni tudtam, mint hal a vízben. A könyv elolvasása után úgy érzem, hogy ugyanott vagyok, ahol az első kötet végén. Mi volt ez tulajdonképpen? Változatlanul szeretem a sorozatot és azt a világot, illetve hangulatot, amit az írónő teremtett, de most már rájöttem, hogy a cselekmények leírásában nem jeleskedik. Szinte semmi se történt az egész regényben és egy kicsit sem jutottam közelebb a rejtélyek megoldódásához. Akár ki is hagyhattam volna a könyvet, hogy élből a harmadikra ugorjak. Többre számítottam, holott tisztában voltam vele, hogy a második kötetek mindig csak töltelékek. Reménykedtem benne, hogy az első kötet második részében felépített álomvilág most már nagyobb szerephez jut és többnyire ott fognak folytatódni az események. Reméltem, hogy lekopik ez az amerikai pomponlány fíling és Isobel összeszedi magát. Vártam a káoszt, az izgalmakat, a pezsgést, a delíriumszerű állapotot, a rémálmokat, harcokat, de ehelyett végig kellett asszisztálni Isobel nyűglődését. 

Varen ottragadt az álomvilágban és Isobel eldöntötte, hogy mindenáron ki fogja onnan menteni. Eszébe is jutott a megfelelő megoldás: el kell jutnia Baltimore-ba Poe sírjához, mert tudja, hogy Reynoldsot biztos ott fogja találni. A rejtélyes Reynolds pedig tudja az utat, ami az álomvilágba vezet. Nincs más dolga, csak felkutatni a férfit és rajta keresztül eljutni Varenhez. Annyi csak az akadálya az egésznek, hogy egyrészt ki kell várni a januári éjszakát, Poe születésnapját, másrészt a szobafogságból valahogy ki kell szabadulni és megtervezni az utat. Ehelyett Isobel mindent csinált, csak azt nem, amit kellett volna.

Isobel megint bebizonyította, hogy egy végtelenül ostoba karakter. Ott volt előtte a megoldás, egy ötlet, amiből csak kész tervet kellett volna csinálni és ideje is lett volna rá. Ehelyett jobbra-balra kínlódott, mint akinek leölték a családját és csak a kezeit tördelve sírdogált, a terv meg nem akart kibontakozni. Ha nincs Gwen, az új barátnője, aki gondolkodott helyette, akkor még mindig ott tartanánk, hogy Isobel ül az ágyában és pityereg Varen után. Hónapokig nem történt semmi, azon kívül, hogy Isobel szinte elveszítette a valóságérzetét. Ez valamennyire segített a történeten, mert sokszor én sem tudtam eldönteni, hogy abban a másik világban van vagy csak álmodik. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a valóság vagy csak álom. 

  Néha úgy hiszi, hogy Varen látogatja, de aztán rájön, hogy csak Pinfeathers szórakozik vele. Megjelenik egy titokzatos nő is, aki állandóan egy altatót dúdolgat és zongorázik mellé. De még ez sem ösztönzi Isobelt arra, hogy egy kicsit nyomozzon. Tátott szájjal várja a sült galambot és azt hiszi, hogy majd minden megoldódik magától. Azért volt számomra érthetetlen a karakter viselkedése, mert ha annyira szereti Varent, mint amennyire állítja, akkor ezerrel pörögnie kellett volna azon, hogy minél előbb megmentse. Az összes idejét és energiáját erre kellett volna áldoznia, ehelyett egy helyben toporgott és alig lehetett kibillenteni az álmodozásból és az emlékezésből. 

Eddig se kedveltem a karaktert, de most már rákerült a hatelist-emre. Az amit leművel a környezetével, főleg a családjával, botrányos. Hazudozik, átveri a szüleit, a testvérét, a barátaival sem akar semmit megosztani. Még akkor is harapófogóval kell mindent kiszedni belőle, amikor Gwen bizonyítja a segítőkészséget és beleártja magát a dologba. Isobel egyedül akarja megoldani az egész ügyet, miközben nem tesz semmit. Különös tehetsége van ahhoz, hogy maximális erőbedobással a lehető legminimálisabb eredményt érje el. Szegény Varen addigra megrohad az álomvilágban, mire Isobel odáig eljut, hogy felálljon az ágya széléről.  


  A több száz oldalnyi kínlódás után végre eljutunk oda, ahová már a könyv elején nem ártott volna eljutni, erre vége lett a könyvnek, megint csak függővéggel. Az írónő nagyon jó hangulatot tud teremteni és az álomvilágbeli képek piszok jók. A démonok és a szellemek is iszonyat jól sikerültek. Azt viszont nem tudom megemészteni, hogy hihetetlenül lassan és vontatottan történt mindent. Egy helyben toporgott a sztori és egyszerűen nem akart előrébb jutni. Olyan, mintha az írónő csak azzal foglalkozott volna, hogy ütős legyen a világ, azt fel is építette, mint egy makettet, de nem élnek és mozognak benne a karakterek. Az egész könyv mintha egy hosszú képleírás lett volna.

De azért voltak pozitívumok is, amik megmentették nálam a sorozatot. Brad például egy érdekes figura lett a baleset után és elvesztette az izomagy jellegét. Szinte alig szerepelt a könyvben, holott most lett volna érdemes többet írni róla. Pinfeathers és Gwen karaktere hatalmasat dobott a könyvön. Gwennek nagyon jó dumája van, a nevetés egy kicsit felrázta a hangulatomat. Pinfeathers pedig olyan lett számomra, mint Varen. A fiktív szerelmeim listájára nem került fel, de a legyünk haverok listára igen. Összetett és rejtélyes karaktere van. Nála se lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz. A természetéhez tartozik, hogy hol gonoszkodik, hol pedig úgy tűnik, hogy jót tesz. Reynolds ugyanolyan rejtély maradt, mint eddig. Varen szinte nem is bukkan fel, amikor igen, akkor mintha nem is ő lenne. 

A hangulat, a világ és az álomvilághoz tartozó karakterek nagyon jól sikerültek. A halloweeni hangulathoz nagyon passzolt a könyv. Pinfeathers és Gwen karaktere külön meglepetés volt. Ebben a kötetben rájöttem, hogy nagyon bírom Isobel öccsét, Dannyt is. A sztorit, a cselekményt és Isobel karakterét viszont nem tudom értékelni. Egyedül a függővég az, ami megint felbosszantott annyira, hogy érdekeljen a harmadik kötet. Most már tudni akarom, hogy mi a megoldás, még akkor is ha nem számíthatok ütős lezáró kötetre az írónőtől. 
____________________________________________________________________________________  
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Pinfeathers, Gwen
Tetszett: a könyv világa
Nem tetszett: megint lassú az eleje
Fordító: Farkas János
Kiadó: Könyvmolyképző
Várható megjelenés: 2014.11.21. (Elit start: 2014.10.20.)
____________________________________________________________________________________  
Nyereményjáték 

Isobelt Varen elvesztése óta rémálomnak tetsző látomások gyötrik, ám felébredve mindössze mozaikdarabkákra emlékszik. A kirakós darabkái sehogy sem akarnak összeállni egy egésszé. Neked vajon sikerül megfejtened a rejtvényt?

Feladat: 
1) Minden állomáson találtok egy képet, aminek innen-onnan hiányoznak a darabkái. Találjátok ki, kit rejt az adott fotó, és a nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. De vigyázzatok, ezek a rémálmok kiszámíthatatlanok. Meglehet, hogy a képek nem eredeti szögükben állnak. 
2) Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind a három feladványt teljesítenetek kell! 3) Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk. 



 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  
                                További állomások 

10/27 Always Love a Wild Book - Éber álom
10/30 Dreamworld - Playlist
11/02 Könyvszeretet
____________________________________________________________________________________  

1 megjegyzés :