2015. október 11., vasárnap

Jandy Nelson - Neked adom a Napot

A Libri Könyvkiadó jelentette meg a napokban Jandy Nelson: Neked adom a Napot című könyvét, mely hatalmas sikerű ifjúsági regény szerte a világon, idén megnyerte többek között a Printz díjat is. A könyv olyannyira várós a bloggerek körében, hogy a Blogturné Klub tagjai közül tíz blogger is részt vesz a regény bemutatásában. Érdemes velünk tartanotok, a kiadó felajánlásában megnyerhetitek a könyv három példányát, ehhez a játék helyes megfejtése és némi szerencse szükségeltetik. 

Jandy Nelson - Neked adom a Napot 

Miért pont ez? A fülszöveget elolvasva kíváncsi lettem az ikrekre és arra a rejtélyre, ami éket ver közéjük.

Fülszöveg: A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné… 
  Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására. Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon. 

Vélemény: Egy viszonylag átlagos történetre számítottam, de annál sokkal többet kaptam. Első fejezetes szerelem volt a regény és nemcsak az idei, de életem egyik kedvenc regénye is. Gyönyörűen megírt történet, élethűen alakuló szerelmi szállal, irigylésre méltó testvéri kapcsolattal, sok-sok művészettel, színekkel, babonával, szerethető karakterekkel és sajátos humorral. Ritka az olyan YA regény, ahol a testvérek kapcsolata és a szülők élete is érdekel, ebben a regényben viszont mindenki sorsára kíváncsi voltam, minden egyes mellékszereplőére. Az emberi kapcsolatok és a rengeteg művészet volt a legfőbb vonzereje a regénynek. Jandy Nelson annyira plasztikusan ír, hogy szinte úgy láttam magam előtt az egész történetet, mintha festményekkel és szobrokkal mesélte volna el. 

"Valamivel később garázsajtó nyitásának zajára ébredek. Felkönyökölök. Az ég már kikékült: azúrkék, az óceán annál is kékebb: akvamarinkék, a fák a föld összes zöld árnyalatában őrjöngenek, és tömény tojássárgája csurog mindenre. Királyság. Az ítéletnap tuti elhalasztva. 
(TÁJKÉP: Amikor Isten ecsetje kicsúszik a vonalon)"

NoahésJude

 Az ikrek annyira jó testvérek voltak és annyira erős kapocs volt köztük, hogy a szülők is így egyben, NoahésJude emlegették őket. Csodáltam és egyben irigyeltem is az ikrek közti kapcsolatot, érezni lehetett, hogy tényleg egy burok volt körülöttük, ahová senki sem férkőzhetett be. Mozdulatokból, mimikából, félszavakból vagy szavak nélkül is megértették egymást. Gyerekként elkezdték felosztani egymás között a világot és még tinédzser korukban is "folytak a tárgyalások". Olyannyira egyként éltek, hogy a klasszikus kő-papír-olló játékot sem tudták játszani, mert minden esetben döntetlen lett. A világ felosztása mellett így az lett a másik játékuk, hogy halálmódokat eszeltek ki és dönteni kellett, hogy kettő közül melyik a rosszabb. Már ez a kapcsolat és a közös játékaik egyedivé és különlegessé tették az ikreket, később viszont, ahogy különválnak, még jobban kibontakozott az egyéniségük.  

"[...] - Megkaphatom? 
Ettől ledöbbenek. Még sosem kért a rajzaimból. Borzasztó nehezen válok meg tőlük. 
- A napért, a csillagokért, óceánokért és az összes fáért cserébe megfontolom - felelem abban a biztos tudatban, hogy ebbe úgysem megy bele. Tisztában van vele, hogy irtóra szeretném a napot meg a fákat. Ötéves korunk óta osztjuk föl egymás között a világot. Most vérszemet kaptam, hiszen először fordul elő, hogy karnyújtásnyi közelségbe kerültem a világuralomhoz. 
- Na ne hülyéskedj, Noah! [...] - Akkor nekem csak a virágok maradnak!
[...] - Rendben - bólint. - Fák, csillagok, óceánok. Jól van.
- És a nap, Jude.
- Jó, rendben - lep meg végképp. - Neked adom a napot."

Eleinte egy átlagos, boldog családnak tűnnek. A szülők szeretik egymást, szeretik a gyerekeiket is, a halott babonás nagyi egy ikon a családban és mindenki hiányolja különc, vicces és humoros személyét, a testvérek között is kivételesen jó kapcsolat van. De már a tragédia előtt megkezdődik egy lassú folyamat, ami eltávolítja egymástól a testvéreket. Ekkor tudatosul bennük, hogy ugyan ők imádják egymást, de ott vannak a szülők is, akiknek a szeretetére vágynak. Kaptak ők szeretetet, de kezdik érezni, hogy a szereteten belül is van rangsor. Jude az apjukkal van nagyon jóban, Noah pedig az édesanyjukkal és mindkét testvér irigyli a másik jó kapcsolatát az ellentétes nemű szülővel. Noah fájlalja, hogy az apja nem szereti őt (legalábbis ezt hiszi), hogy nem tud vele pasis dolgokat csinálni. Valójában ő az, aki elmenekül az apja elől, mert kezdi felismerni, hogy meleg, így őt nem vonzzák annyira a nagyon férfias dolgok. Ráadásul a művészetért nagyon rajong, jól is csinálja, mindenki a következő Picassonak tartja. A művészet iránti rajongásában osztozik a művészettörténet tanár édesanyja is, aki még könyveket is írt a témában. Jude is szereti a művészetet, ezért is irigyli Noah és az édesanyjuk közti kapcsolatot. 

  A nagymama szellemének sugallatára az édesanyjuk azt javasolja, hogy jelentkezzenek mindketten a Képzőművészeti Középiskolába. Az ikrek rajongani kezdenek az ötletért és lelkesen belevetik magukat a kis háziversenybe, amivel az anyjuk próbálja felkészíteni őket a felvételire. A szülői szeretet miatti irigység mellett megjelenik a féltékenység is, és a versengés csak még jobban eltávolítja az ikreket egymástól. Részben így lesz NoahésJude-ból, Noah és Jude. A regény így is íródott, egyszer Noah 13-14 éves énje meséli a történetüket, másszor pedig Jude 16 éves énje, ezért az időben is ugrálunk a fejezeteknél nemcsak a szereplők között.

Noah

 Noah stílusát szerettem a legjobban. Nála érződött úgy igazán a művészet szeretete. Állandóan rajzolt, nagyon jól is csinálta, képes volt még a leendő suli óráin is részt venni titokban, az udvarról belesve a tanterembe. Mindenhol és mindenben látta a művészetet, a formákat és színeket. Állandóan festett még fejben is, gyakran címet is adott a képzeletbeli festményeinek. Élete meghatározó érzéseit és eseményeit mindig lefestette és adott nekik címet. A testvérétől eltávolodva nagyon magába zárkózott és csak az édesanyjának nyílt meg, de a szomszéd új srác iránt táplált érzelmeit már vele sem merte megosztani. Noah életében Brian volt egy hatalmas fordulópont, az első igazi barátság, majd szerelem. Noah szála még 13-14 éves korukban játszódik, így a 16 éves kori énjét Jude szemén át láthatjuk. Talán ez volt az egyedüli negatívuma a könyvnek, mert kíváncsi lettem volna Noah 16 éves énjére a saját szemszögéből, nem pedig Jude által elmesélve. Ezért sem kapott rendes lezárást az ő szála. Nemcsak Noah karakterét szerettem, hanem a szerelmi szálat is. Annyira élethűen, kedvesen és humorosan írta meg Jandy Nelson, hogy teljesen belefeledkeztem, pedig általában nem rajongok a szerelmi szálakért. Nagyon szurkoltam annak, hogy a szétcsúszott és padlóra került Noah sorsa úgy alakuljon, hogy megtalálja ő is a boldogságot, látni tudja újra a szépséget és a művészetet a világban. 

Jude

  Jude 16 éves kori énjét nagyon szerettem, a 13-14 éves énjét viszont utáltam. Benne nem láttam meg a művészet szeretetét annyira, mint Noah-ban. Egy tipikus üresfejű, szörfös libácska volt, aki nem tudja komolyan venni az életet, csak hisztizik, pasizik és féltékenykedik. Kiborítja a családot, a szülőket, folyamatosan lázad és rosszindulatból, féltékenységből tönkre teszi a testvére jövőjét. A 16 éves énje, a tragédia utáni énje viszont gyökeresen más lett. Fiúbojkottot vezetett be, levágta a haját, szinte zsákruhákban járt, elkezdett beszélgetni a halott családtagokkal, főleg a babonás nagyival, komolyabban vette a Képzőművészeti Középiskolát és hipochonder is lett. A babonái nagyon szórakoztatók voltak, de egyben szomorúak is. Egész karakterét körbelengte egyfajta szomorúság és lemondás. Megtörte őt az élet és a család széthullása. Egyedüli támasza az volt, hogy mindenáron szobrász akart lenni és, hogy találkozott Oscarral, illetve Guillermoval, a híres szobrásszal, akinek a tanítványa lett. Oscarral nagyon sajátosan alakult ki a szerelme, így ez a szál is megint csak magával ragadott, annyira jól lett megírva. Kimondottan tetszett, hogy a srác egyáltalán nem az a sablonos tökéletes szépfiú volt, ami mostanában jellemzi a regénybeli pasikat. Oscarnak rengeteg hibája volt, de nagyon érdekes és különleges személyisége, ami szerintem sokkal, de sokkal fontosabb, mint a kinézet. A spanyol Guillermo, tört nyelvtudásával nagyon jól lefesti Jude-nak egy rajzolást gyakorló órán, hogy milyen is Oscar. Ebből is látszik, hogy nem a külseje a vonzereje, akármennyire érdekes is, hanem a külseje mögötti történetek. A forradások és az eszelős mosoly mögötti események, amik nyomot hagytak rajta és benne.

"- Ószkar a kedvenc modellem - mondja. - Nagyon különös az arca. Nem tudom, vetted-e észre. Isten tök részegen teremtette. Egy kicsi ebből, egy kicsi abból. Barna szem. Zöld szem. Horgas orr, féloldalas száj. Eszelős mosoly. Csorba fog. Egy forradás itt, egy forradás ott. Kész rejtély."

Mintha tényleg a sors akarta volna úgy, hogy ezek az emberek összetalálkozzanak, mert a szereplők közti kapcsolat kuszaságára csak a tragédia után jön rá az olvasó és maguk a szereplők is. Egy idő után összeérnek a szálak és egy új történetet ismerhetünk meg a történetben, nemcsak az ikrekét. Guillermo-nak nem csak azért lesz fontos szerepe, mert Jude mentora lesz, hanem egy sokkal lényegesebb dolog miatt, amin áll vagy bukik a testvérek újra egymásra találása, részben a jövője és a boldogsága. 

  Egyszerűen imádtam ezt a regényt, minden sorát, gondolatát, a stílust, a karaktereket. Teljesen magába szippantott és kikapcsolt, szerettem Jude-ot és Noah-t "hallgatni". Még el sem olvastam, de már azt vártam, hogy mikor kezdhetem el újra. Noah és Oscar pedig felkerültek a fiktív szerelmeim listájára, ami nagyon régóta nem bővült. :D Az egyik legjobb fiataloknak szóló regény, amit valaha megírtak. Aki szereti a műfajt, annak kihagyhatatlan. 

____________________________________________________________________________________ 
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Noah, Jude, Guillermo
Tetszett: a váltott szemszög, az időbeli eltérés, a plasztikus írásmód, a stílus, a rengeteg művészet
Nem tetszett: vártam volna egy tisztességes utolsó fejezetet Noahával is
Fordító: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 428 oldal
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
____________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

 Minden állomáson egy-egy művészeti alkotás képével találkozhattok, ezek mind szerepelnek a könyvben, illetve az alkotójuk. Nincs más dolgotok, a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a képen látható alkotások készítőjének a nevét. Tehát a festőkre illetve szobrászokra vagyunk kíváncsiak! Google képkereső segít!!!! 


 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 ____________________________________________________________________________________
További állomások 

10/06 Kelly és Lupi olvas 
10/08 Media Addict 
10/10 Könyvszeretet
10/12 Szembetűnő
10/14 Always Love a Wild Book
10/16 Deszy könyvajánlója
10/18 Letehetetlen
10/20 Angelika blogja
10/22 Dreamworld
10/24 CBooks
____________________________________________________________________________________ 

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése