2015. július 3., péntek

Daryl Gregory - Afterparty

  Ebben a világban sokkal könnyebb tudatmódosító-szerekhez jutni, mint azt gondolnád. Akár te is nyomtathatsz magadnak otthon. Menőnek hangzik, igaz? Ezzel együtt sokkal veszélyesebb is. Ezen a veszélyes helyen kalauzolunk titeket végig a négy állomásos blogturné során. Tartsatok velünk az Afterparty mámorába, és nyerjétek meg a könyv egy példányát! 

Daryl Gregory - Afterparty 

Miért pont ez? Néhány kulcsszóra (okosdrog, drognyomtató, pszichiátriai intézet, paranoiás kormányzati ügynök, képzeletbeli orvos) felkaptam a fejem a fülszövegben, amiknek a hatására kigyulladt bennem a KELL lámpácska.

Fülszöveg: Az okosdrog-forradalom utáni években bármelyik drognyomtatóval és internetkapcsolattal rendelkező középiskolás képes drogokat letölteni és kinyomtatni, vagy akár újabbakat kitalálni. A piacon megjelenő dizájner drogok legalattomosabb típusát, a fogyasztó hitét is átprogramozni képes Jelenlétet szentségként adja egy új egyház, amely az elesettek között vadászik prédákra. Amikor egy hajléktalan kamaszlány a Jelenléten keresztül rátalál Istenre, és függősége miatt elzárják, az elvonási tünetek hatására végez magával. Lyda Rose, ugyanannak a pszichiátriai intézetnek egy másik problémás betege sötét titkot hordoz: ő volt az egyik tudós, aki kifejlesztette, majd eltussolta a Jelenlétet. Egy paranoiás kormányzati ügynök és egy képzeletbeli orvos segítségével nekilát felkutatni a drog készítőit, hogy életeket mentsen és helyrehozza a hibáját – ezzel őrült utazás veszi kezdetét egy olyan Amerikában, ahol a valóság a kábítószeres lázálmoknál is riasztóbb. 

Vélemény: A kisebb hibái ellenére is imádtam ezt a könyvet, mert nagyon egyedi volt és egy teljesen új életérzést, élményt nyújtott. Olyan furcsán jó volt a hangulata, a világ, hogy tulajdonképpen az se zavart nagyon, hogy nincs annyira kidolgozva a történet. Maximálisan lekötötte a figyelmemet, mert sosem tudhattam, hogy a következő oldalon mi fog "beütni"; hangosan felröhögök, elkomorodok vagy jobban belegondolok valamibe? Az Afterparty egy furcsán összerakott, de érdekes, szórakoztató, néha megbotránkoztató, máskor humoros, valamikor pedig eléggé elgondolkodtató regény. Nálam nagyon ütött, pont azért mert egyedi és talán mondhatom azt, hogy a rétegirodalomhoz tartozik. Szeretnék még több hasonló regényt a magyar piacon látni, mert hiányolom az ilyen fokú egyediséget, mint amit ez a regény is felmutatott. 

  Totál nem ilyen élményre számítottam, mint amit kaptam, teljesen váratlanul ért minden ebben a regényben. Pont ez, a kiszámíthatatlansága vitt előre az olvasásban, és izgatottan vártam, hogy a következő oldalakon mi fog történni. Káosz volt az egész, mégis volt benne rendszer. Összezavart, felkavart, elgondolkodtatott és nagyon sokszor megnevettetett. Hozzáteszem azért, hogy elég sajátos humora van a regénynek, amire nem feltétlenül vevő mindenki. Én pont a fekete humort bírom a legjobban és a szarkazmust, az pedig bőven volt a könyvben. 

  A történet és a világ szorosan összefügg. Nagy vonalakban a sztori lényege, hogy a jövőben olyannyira fejlett a technika, hogy már mindenki magának tud drogot nyomtatni és kísérletezni is tud vele. Ez pedig, ha jobban belegondolunk számos problémát vet fel több területen is. Az egyik fő probléma, amire a regény is kitér, hogy ennek a sok házi kísérletezésnek lesznek olyan következményei, amikkel az emberek nem számolnak. Mivel a drogok könnyebben elérhetők, szabadon tudnak vele bánni (értsd: saját receptet lehet kitalálni, mintha csak egy új koktélt keverne az ember), magyarán szólva belekotnyeleskedhet mindenki a drogkészítésbe mindenféle kémiai tudás nélkül, így elkerülhetetlen lesz az, hogy kontrollálhatatlan legyen a drogpiac, a gyógyszeripar és a függőség. Némelyik drog pedig olyan mellékhatásokkal rendelkezik, amik esetleg maradandó mentális károsodást is okozhatnak. Hiába szokik le az ember a szerről, a károsodás megtörtént és a halálig viseli az ember ennek következményeit. 

  Lyda Rose, a főszereplő is egy ilyen maradandó károsodás elszenvedője. Az ÚME-110 nevű drogot annak idején ő és a többi tudóstársa fedezték fel. Először azt hitték, hogy megfogták az isten lábát a szerrel, mert nyugtatóként és hangulatjavítóként lehetne forgalmazni. Használatával az ember rátalál a lelki békéjére, közelebb érzi magát istenhez és nem okoz maradandó károsodásokat sem. De nagyon hamar kiderül, hogy mégis okoz károkat, méghozzá elég nagyot. Lyda is ennek köszönheti állandó élettársát, az angyalát, aki egy doktor képében van jelen a képzeletében. Olyan agyi károsodásokat szenvedett el, hogy "képzeletbeli barátja" lett ez a doktor, de tudós lévén tisztában van vele, hogy mindez csak képzelgés, mégsem tud vele együtt élni. Végül nem kerül piacra a szer, ezért is lepődik meg Lyda, amikor az egyik újonnan érkező beteg tünetei kísértetiesen hasonlítanak az övéhez. Amikor a beteg valamiféle Jelenlétet emleget, majd öngyilkosságot követ el, Lydában elpattan valami, bepöccen és elhagyva az intézetet nyomozásba kezd. Tuti, hogy valamelyik régi tudóstársa árulja az ÚME-110 szert, csak egy egyházon keresztül, stikában. Valamelyikük megszegte a megállapodást és képes volt piacra dobni ezt a gyilkost szert, hogy meggazdagodjon. 

  Csatlakozik hozzá Bobby, egy régi ismerőse, aki szintén nem normális. Bobby azt hiszi, hogy a nyakában hordott kis műanyag ládikóban van a lelke, úgy őrzi, mint egy kincset. Később Lyda kihozza az elmegyógyintézetből Olliet is, hogy titkos ügynöki tudását és brutalitását fel tudja használni a nyomozás során. Ollie súlyos paranoiában szenved, ennek köszönheti, hogy elvesztette az állását a kormánynál. Mellesleg Lyda szeretője, és a nevek miatt megemlíteném, hogy itt leszbikus kapcsolatról van szó. Szóval a volt tudós, Lyda nyomozni kezd a képzeletbeli dr. Glóriával, az elmebeteg Bobbyval és a paranoiás szeretőjével, Ollieval. Már az alapfelállás eléggé kaotikus, képzelhetitek, hogy ebből mennyi szerencsétlenkedés, poén és izgalom lesz. Mint egy rossz vicc kezdete. Ebben a regényben senki sem normális, vagy a droghasználat miatt vagy mert mentálisan sérült, beteg. Pont ezért imádtam a karaktereket, főleg Lydát és Olliet. Lyda néha olyan dumákat nyomott le, hogy többször is végigolvastam részeket és újra, meg újra nevettem rajta.

 A karakterek nagyon jól kidolgozottak, legalábbis Lyda és Ollie, illetve a regényben szereplő kislány. A többiek elég keveset szerepelnek ahhoz, hogy véleményt mondjak róluk, talán még Vincent karaktere kiemelkedő a mellékszereplők közül. A többiek olyannyira mellékszereplők, hogy annál több infó, ami kiderül róluk, nem is kell. A világ is jól kidolgozott és kellőképpen furcsa ahhoz, hogy az embert érdekelni kezdje, de nem tökéletes és a történet szálával is voltak bajaim. 

  Imádtam a regényt, de a történet egy kissé megfoghatatlan volt számomra és itt említeném meg a regénybeli világ hiányosságait is. Az egész sztori egy nagy száguldás volt, tele őrültségekkel, hiszen mégiscsak őrültek a főszereplőink egy képtelen világban, de valahogy nagyon nem ott kötöttünk ki a végére, mint amire számítottam volna. Össze-vissza ugráltunk az időben, így párhuzamosan megismerhettem a múltat is, a honnan jöttünk, hogy kezdődött részeket, miközben benne voltunk a jelenben is. Emiatt a történet íve elég kuszára sikeredett és a nagy epikus befejezés elmaradt számomra, hiányérzetem volt. Ez egy olyan típusú regény, hogy hirtelen belecsöppensz a sztoriba, azt se tudod mi van, ki kicsoda, majd elindulsz a szereplőkkel egy hosszú, kalandos útra, végül kidob magából a sztori. A végén nagyokat pislogva csak nézel és megint ott tartasz, hogy: mi van? Mi volt ez? Nem ad egy csomó kérdésre választ, nem tér ki egy csomó mindenre, még olvasnád tovább, még, még és még, mert a világot bírod, a karaktereken marha jól szórakozol, kíváncsi vagy, hogy mi lesz ebből az őrületből és mi lesz a megoldás. 

  Számos apró dolgot imádtam a világban, pl. a technikai fejlettséget (a telefon már csak egy toll, egy nyomkövető már azt is méri, hogy fogyasztottál-e alkoholt vagy drogot, a 3D-s nyomtatók által előállítható drogok stb.), azt, hogy sok a nem normális, így a pszichológia iránt érdeklődők bőven csemegézhetnek a mentális betegségekből, tetszett az is, hogy a regény megemlíti és érinti a drogbárók, a bérgyilkosok és még a vallás témáját is. A humor is zseniális volt. Viszont hiányoltam a kerekebb történetet. Lyda életébe egyre jobban belemászunk, de néhány lényeges dolog abbamarad, vagy faramuci módon hirtelen zárul le. Szerintem az író nem használt ki egy csomó konfliktusforrást kellőképpen. Ugyan megjelenik egy bérgyilkos és egy drogbáró is a sztoriban, akikben nagyon nagy potenciál volt, de az író mégsem ugrasztotta egymásnak annyira a csapatokat, mint azt lehetett volna. Pedig az elején úgy tűnt, hogy ebből akkora nagy bonyodalom lesz, hogy csak na. Amit még hiányoltam, az a drogok hatása a társadalomra, a hétköznapi élet. Egy ilyen világban, ahol ennyire kontrollálhatatlan a drogfogyasztás és ennyi az elmebeteg vajon milyen lehet a társadalom? Csak egy szűk mikroközösséget mutatott be az író, a kis csapatot, a volt tudóstársakat, a bérgyilkost és a drogbárót, de valahogy a nagy közösség kimaradt. A külvilágból nem sok mindent lehetett érzékelni. Szerintem még jobb lett volna a könyv, hogyha bővebben kitér erre is az író, mert ez egy elég komoly téma. Így is sokkoló volt az elképzelés és szabadjára tudom engedni a fantáziámat, de arra lettem volna kíváncsi, hogy az író hogyan képzeli el bővebben azt a világot, amit megteremtett.

  Összességében imádtam a könyvet a furcsasága, az egyedisége és a humora miatt. Zseniálisan beteg humora volt, a világ borzasztó érdekes, a sztori leköti a figyelmet, a stílus néha meghökkentő volt, de nagyon olvastatta magát a könyv. Viszont meg kell emészteni a sztorit, mert ha a sok nevetés mögé nézek, akkor valójában nagyon szomorú és hátborzongató jövőt festett le az író, amin érdemes elgondolkodni és nagyon sokat is lehet rajta gondolkodni. A drog, mint vallás? Ezért kell nekünk, hogy fejlődjön a technika? Ennyire meg tud kergülni egy egész társadalom?

  Aki keresi az egyedi sztorikat és az újszerű világokat, annak nagyon is ajánlom a könyvet. Nekem nagyon nagy élményt nyújtott a regény elolvasása. Megkísérlem már most, hogy ez volt nálam 2015 legjobb könyve.

___________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Lyda, dr. Glória, Ollie
Tetszett: a jövőkép, a világ, a stílus mind-mind nagyon egyedi volt
Nem tetszett: a történeti szál gyengesége és kuszasága
Fordította: Novák Gábor
Oldalszám: 408 oldal
Kiadó: Gabo Kiadó
___________________________________________________________________________________
Idézetek
Figyelem! Gyerekeknek nem való kifejezéseket tartalmaznak!

"Egy függő, aki lejött a szerről, alapvetően unalmas lény, mint egy egyhangú étrenden élő, egy helyen megtalálható, fix napirendet követő állat. Egy kibaszott koala, cukiság nélkül. A következő négy napban úgy hozzákötöttem magam a bárszékhez, mint egy eukaliptuszfához."

 "Két tudathasadásos fickó bemegy a bárba, és a negyedik azt mondja..." 

 "Ahogy a CIA Emberi erőforrások kiaknázási gyakorlata című könyve is megfogalmazta: a fájdalom haszontalan. Minden a pszichológián múlik. A fájdalom csupán egy eszköz volt, hogy az alany - különösen egy Rudyhoz hasonló alfahím - a megfelelő lelkiállapotba kerüljön. A Vincent ezért terítette le őt rögtön, egyetlen ütéssel, amikor meglepte a templom hátsó szobájában, és ezért hajlította meg az ujját rossz irányban. A gyors, váratlan fájdalom előrevetítette további kapcsolatuk paramétereit, és tudatta az alannyal megváltozott státuszát - eddig saját sorsának kapitánya volt, de most egyszerű utas lett a Rábasztam hajón." 

"-Mesélj, mi van veled? - kérdezte Edo. 
- Kövér vagyok, szomorú és őrült. És te?"
____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték

Az Afterpartyban rengeteg szerrel találkozhatunk, hiszen már bárki tud magának csinálni. Mindnek más a hatóanyaga, mást vált ki az emberekből. Ezúttal egy kis drogvadászatra hívunk titeket. A leírás alapján ki kell találnotok, melyik szerről van szó, és megnyerhetitek a könyv egy példányát. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

 Fogyasztják nyersen, vagy készíthetnek belőle teát is. Általában megrágják és lenyelik: nem kell sokáig szájban tartani ahhoz, hogy hatóanyagai a nyálkahártyán át felszívódjanak: elegendő 10 perc. A felszívódás természetesen az emésztőtraktusban is folytatódik, ezért egy-egy "utazás" akár 6 óráig vagy lényegesen tovább is eltarthat. Egyik veszélye pont abban rejlik, hogy amíg az anyag fel nem szívódott és le nem bomlott, az utazásból nem lehet kiszállni, akkor sem, ha rettenetes. A fogyasztás után először fizikai rosszullét (émelygés, pupillatágulat, szédülés, fázás stb.) jelentkezik, ez az ún. emelkedési fázis, majd az "utazás" második szakaszában ezeket elnyomják a mentális hatások. A felhasználói kitágulásérzést, egységérzést, magasabb szellemi dimenziókba jutást tapasztalhatnak, nem csoda, hogy az afrikai és szibériai sámánok, valamint dél-amerikai indián törzsek (aztékok, toltékok, maják) gyakran használtak ilyen szereket vallásos-mágikus szertartásaikhoz.

a Rafflecopter giveaway
___________________________________________________________________________________
További állomások 

06/26 Deszy könyvajánlója 
06/28 Always Love a Wild Book 
06/30 Bibliotheca Fummie
07/02 Könyvszeretet
___________________________________________________________________________________

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése