2015. július 5., vasárnap

Elisabeth Gifford - A tenger háza

“Egy mítosz, amely évszázadokon át él tovább, egy ősi titok, amely megoldásra vár, és egy magával ragadó utazás a skót szigetvilágba, amely kapcsot teremt múlt és jelen, ember és ember között.” 
  Ismerd meg a Blogturné Klub három bloggere segítségével Elisabeth Gifford A tenger háza című regényét, a Hebridákhoz tartozó Harris szigeten játszódó kicsit misztikus, kicsit történelmi, kicsit romantikus történetét. A turné végén, ahogy az lenni szokott, lehetőségetek van megnyerni egy-egy példányt a regényből. Tartsatok velünk, olvassátok el az értékeléseket, a regényhez tartozó extrákat és játsszatok a könyvekért! 

Elisabeth Gifford - A tenger háza

Miért pont ez? A fülszöveget elolvasva kíváncsi lettem arra az ősi titokra, hogy a könyvbéli pár milyen maradványokra bukkant és a skót szigetvilág érdekes helyszínnek tűnt.

Fülszöveg: Egy mítosz, amely évszázadokon át él tovább, egy ősi titok, amely megoldásra vár, és egy magával ragadó utazás a skót szigetvilágba, amely kapcsot teremt múlt és jelen, ember és ember között. Tigh na Mara, a tenger háza hosszú évtizedek óta sötét titkokat rejt. A fiatal Ruth és férje, Michael az egykori parókia falai között szeretne új életet kezdeni. A felújítások közepette azonban nem mindennapi maradványokra bukkannak, amelyek mintha mitikus lények létezését igazolnák. A megrendítő felfedezés miatt a maga démonaival és megrázó örökségével küzdő Ruth úgy érzi, nyomába kell erednie a rejtélynek, hogy megnyugvásra leljen. Kétségbeesett nyomozásba kezd, amelynek során megismeri az egykori tiszteletes, Alexander Ferguson életét és munkásságát, aki maga is megannyi titok tudója. Az asszonynak miközben rétegről rétegre hámozza le a talányt borító héjakat, nemcsak a sziget múltjának, hanem saját életének mozaikdarabkáit is a helyükre kell illesztenie. 
  Elisabeth Gifford olyan, akár egy jó mesemondó: meglep, meghökkent, elgondolkodtat, múlt és jelen édes-bús hullámain ringat, valódi gyógyírt nyújtva minden megtört szívnek. 

Vélemény: A legendák és mítoszok mindig a gyerekkoromban olvasott mesékre és az akkori életérzésre emlékeztetnek, így néha kimondottan felüdülés egy olyan könyvet a kezembe venni, ami valamilyen legendát vagy mítoszt dolgoz fel. Gyerekkorban még minden új, titokzatos, rejtélyes, izgalmas és kalandos, hiszen az ember mit sem tud még a világról a pár életévével, nincsenek még tapasztalatai, akkora tudása, mint később. Valahogy így érezhették magukat a régi korokban élő emberek is, amikor még a tudomány nem volt annyira fejlett. Ha találkoztak valami újjal vagy hallottak valami újról, akkor először az csak egy képtelenség volt számukra, majd ahogy fejlődött a tudomány vagy egyre többen látták azt az élőlényt, egyre többen hallották a legendát, ismertté és megfoghatóbbá vált. A legendák és a mítoszok ráadásul nagyon jó kiindulópontjai egy adott kultúra megismerésének és csak úgy hemzsegnek bennük a metaforák, hasonlatok, de most nem megyek bele a kultúrák ilyen formájú vizsgálatába. Egyetemi tanulmányaim során kimondottan szerettem az ilyen jellegű vizsgálatokat, számos érdekességet tudtam így meg a világról. A selkie-k vagy sellők viszont kimaradtak, így külön öröm volt, hogy egy általam még ismeretlen lény mítoszáról olvashattam. Még olyan fantasyt sem olvastam, ami a sellőkről szól, egyedüli ismeretem a Kis hableányból van. 

  A másik nagy vonzereje a regénynek (a borítón és a rejtély utáni nyomozáson kívül) a skót szigetvilág volt számomra. A Hebridákról ugyan már hallottam, meg tanultam is róla, de a földrajzi tudásom mindig is katasztrófa volt, így mondhatom azt, hogyha említésre kerül a szigetvilág, akkor újra és újra rácsodálkozok, hogy tényleg, ilyen hely is van a világon, bár semmit nem tudok róla. (Ezt a tudásbeli hiányosságot most pótoltam is a Blogturné extrában). Skócia, Írország és Anglia vidékeit viszont kimondottan szeretem, gyönyörű tájak vannak arrafelé, így szívesen vettem kezembe a könyvet, hogy egy kicsit "agyban" bejárhassam ezt a szigetet. Nem is kellett csalódnom, mert az írónő nagyon szépen bánt a tájleírásokkal és a hangulatkeltéssel, sokszor annyira magam előtt láttam a tájat, mintha fizikailag ott lennék. Imádtam ezeket a részeket, pedig a tájleírások többnyire untatni szoktak. Itt pedig talán pont ezek a részek voltak azok, amik a legjobban lekötöttek a rejtély mellett és emiatt lesz bennem sokáig ez az élmény, ha a polcomon majd ránézek a könyvre. Lehet, hogy az idő múlásával a részletek már el fognak veszni az emlékeimben, de az érzés, amit a regény adott, nagyon sokáig velem lesz.

 A regény bár nem izgalmas, hanem inkább érdekes volt, nagyon olvastatta magát, mert az írónő stílusa kellemes volt. A jelenbeli részeknél néha belassult ugyan a történet, de a múltbéli részek nagyon élvezetesek voltak. A jelenben azt látjuk, hogy Ruth és a férje, Michael beköltözik az egykori parókiába, hogy a szigeten kezdjenek új életet. A házat át akarják alakítani egy szállodává, hogy a turizmusból tudjanak megélni. Később csatlakozik hozzájuk Michael testvére és annak barátnője is, ami egy kisebb bonyodalmat okoz majd a pár életében. A felújítás során találnak egy furcsa maradványt, egy kisbaba eltorzult csontvázát (a lábai összenőttek). Ruth-t annyira mélyen érinti a látvány, hogy lassan már szellemeket kezd látni és úgy gondolja, hogy amíg nem jár utána, hogy mi is történt a gyermekkel, addig ő sem tud megszabadulni a démonjaitól. Kutatásba kezd és egyre több anyagot sikerül összegyűjtenie Ferguson tiszteletesről, akié a parókia volt. Innentől kezdve láthatunk bele mi is a múltba, megjelenik a múltbéli szál Ferguson tiszteletes feljegyzéseivel, naplóival és levelezéseivel. 


  A múltbéli szál teszi igazán érdekessé és olvasmányossá a regényt, ez dolgozza fel az igazi legendát. Ferguson tiszteletes hallott a selkiek-ről és fejébe vette, hogy tudományos alapon utána jár a dolgoknak. Hallotta a mondákat és a pletykákat, a családon belül is terjedtek a történetek, hogy ő is a selkie-k vagy fókaemberek leszármazottja. Alexander Ferguson úgy gondolta, hogy a selkie-k létére biztos van valami tudományos magyarázat és remélte, hogy ő lesz az első, aki felfedez egy új fajt az evolúcióban. Tervei szerint még könyvet is akart írni a felfedezéséről, már maga előtt látta azt a képet, hogy ezzel elismert tudóssá válik. Annyira megszállottja lesz ennek a kutatásnak, hogy nem csak a lelkészi karrierje, de az egészsége is veszélybe kerül. Ott van viszont Moira, a szolgálólány vagy mindenes, aki viszont szerelmet táplál iránta, így a gondját viseli a tiszteletesnek, amíg az engedi. Néha Moira szemszögén keresztül látjuk, hogy mi történik a múltban, néha pedig Ferguson tiszteletes feljegyzéseiből. A szerelmi szál és a kutatás is megfelelően lezárul, így hiányérzetem nem maradt, ráadásul Ferguson tiszteletes meglepő felfedezésre jut, egyáltalán nem arra, mint amire számítottam volna. 

  A múltban való kutatással ismerjük meg igazán a selkie-k mítoszát, a szigetvilágot, az ott élő embereket, az akkori gondolkodást, a szokásokat. Minden egyes rész kivétel nélkül fenntartotta az érdeklődésem. Szurkolni kezdtem a tiszteletesnek, hogy az álma megvalósuljon és elismert tudós lehessen belőle, ha már a papi hivatásában megingott. Szurkolni kezdtem Moirának, hogy a sorsa sokkal jobbra forduljon és el tudja engedni a múltbéli sérelmeit. Mind a kettejük karaktere nagyon megfogott, talán azért is, mert ők voltak a legjobban kidolgozottak és velük is foglalkozott többet az írónő.

  A jelenbeli szállal viszont voltak problémáim. Ruth nagy nyomozását tulajdonképpen nem látjuk, mert az csak annyiból áll, hogy elolvassa a talált dokumentumokat, amit mi is vele olvasunk. Gyakorlatilag Ferguson tiszteletes és Moira megosztja velünk a végső megoldást és nem Ruth lesz az, aki az olvasó elé tárja. Ruth szála annyiban érdekes, hogy elvileg ő is a selkie-k leszármazottja, legalábbis a családi legendák szerint. Ruth szála csak egy körítés, az igazi történet Alexanderé és Moiráé, ezért is éreztem úgy, hogy a jelenbeli szálak csak belassítják vagy megtörik a regény lendületét. Ruth élete nem egyszerű, főleg a múltja nem, de valamiért nem tudott annyira megfogni a sorsának alakulása, hogy izguljak a jövője és a házassága miatt. Az ő részeit eléggé elnagyoltnak éreztem, mert bele is mentünk a borzasztó múltjába, meg nem is. Nem untam ezeket a részeket sem, mert nem volt egyszerű sorsa Ruthnak sem, ráadásul a gyerekkorában történtek borzalmát még felnőttkorára sem heverte ki, de vártam volna valami nagyobb megoldást. Sok volt a hétköznapi leírás (ide ment, oda ment, vásárolt, kávézott, takarított, stb.) és kevesebb a lényegi. Megszeretni nem is sikerült annyira a karakterét. Szerencsére viszont a jelenbeli szálból elég keveset láttunk, így az összhatáson nem rontott és élvezetes tudott lenni a regény. 

  Hogyha szereted a történelmi fikciókat, a legendákat és mítoszokat, a régebbi korok hangulatát, a ködös, esős és szeles tengerparti tájakat, az enyhe borzongást, akkor ez a te könyved. Alexander és Moira története nagyon megfogott, a könyv hangulata pedig annyira belém ivódott, hogy sokáig nem is fog elengedni, de ezt nem is bánom.
___________________________________________________________________________________  Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: a tiszteletes, Alexander és Moira
Tetszett: a múltbéli részek, a legendák, a könyv hangulata, a tájleírások
Nem tetszett: a jelenbeli részek lassúsága
Fordította: Kiss Ádám
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: General Press 
___________________________________________________________________________________
 Blogturnéklub extra 
Hebridák 

  A Hebridák Skócia partjaitól nyugatra fekvő legismertebb szigetcsoport. A Hebridák két nagy csoportra, Belső- és Külső-Hebridákra osztható. A Belső-Hebridák részei a teljesség igénye nélkül: Islay, Jura, Skye, Mull, Raasay, Staffa és a Small-szigetek. Összesen 36 lakott sziget tartozik a Belső-Hebridákhoz és ezek a részek fekszenek Skócia szárazföldi részéhez legközelebb. A Külső-Hebridákat, ami kb. 70 km-re található Skócia partjaitól, több mint 100 sziget alkotja, ebből 15 lakott. Szigetek a teljesség igénye nélkül: Barra, Benbecula, Berneray, Lewis és Harris, North Uist, South Uist és St. Kilda. A Hebridák egy ideig norvég uralom alatt állt. 
  A skótok többsége, akik a gael nyelvet használják, innen származik vagy itt él. A gael nyelv használata a Külső-Hebridákon a legerősebb. Főiskolájuk, a Sabhal Mór Ostaig a Skye és Islay szigeteken található. 

Bővebben itt olvashatsz a Hebridákról: forrás. 
___________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

  A regényben fontos szerepet kap egy rejtélyes lényről szóló mítosz, így mi is ehhez kapcsoljuk a játékunkat. A képek és a pár soros leírás alapján azonosítsátok be a rejtélyes lényeket és a rafflecopter megfelelő mezőjébe írjátok be a nevét.

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll a rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 


Ez a lény Amerikában “él”, Mexikóban, Puerto Ricóban és az Egyesült államokban találkoztak vele. A neve “kecskeszívót” jelent, mert legtöbbször állítólag háziállatokat, kecskéket támadott meg és szívta ki a vérüket. A leírása változó, kisebb medve méretű és tüskék vannak a hátán.

 a Rafflecopter giveaway
 _____________________________________________________________________________________
 Többi állomás 

06/30 Kelly Lupi olvas 
07/02 Tekla Könyvei 
07/04 Könyvszeretet
___________________________________________________________________________________ 

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése