2013. december 13., péntek

   A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából decemberben megjelenik Anna Sheehan: A Long, Long Sleep - Hosszú álom című könyve. A Blogturné klub tagjai december 13. és 21. között elkalauzolnak titeket Rosalinda Fitzroy, a modern Csipkerózsika világába. A szokásos nyereményjáték sem marad el!

Anna Sheehan: A Long, Long Sleep - Hosszú álom

Miért pont ez? A fülszöveg miatt csábultam el. Már eleve arra felkaptam a fejem, hogy a főhősnő 62 évig aludt. Rögtön kérdések ugrottak be: hogyan aludt ennyi ideig? Hogy élte meg? Mi lesz most vele? A válaszok miatt muszáj voltam elolvasni a könyvet.

Fülszöveg: Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
  Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose - akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek - egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá. 
  Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.

Vélemény: Gyerekként nagyon szerettem a Csipkerózsika történetet, most is szeretem, csak felnőttként egy kissé cukormázas. A Hosszú álomról rögtön ez a mese ugrott be és talán nem is kaptam volna érte annyira, de a sci-fi jelleg eltüntette azt a cukormázat és rögtön érdekelni kezdett, hogy vajon mis sülhet ki egy ilyen sztoriból.

 Nem mondom azt, hogy tökéletes lett a könyv, mert voltak hibái, de az összkép és az érzés, amit az olvasás maga után hagyott, nagyon kellemes és jó volt. Inkább egy izgalmas sci-fi volt, mint egy YA tündérmese. A szerelmi szál sem a megszokott módon alakult, ami miatt plusz egy pontot kapott a könyv. A karakterekkel volt némi gondom, de a világ felépítése annyira tetszetős, hogy eldobtam az elveimet.

  A történet a jövőben játszódik, amikor már teljesen hétköznapi dolog a bolygók közti utazás. Az emberek belakták a naprendszert, más élőlényeket is találtak bolygókon, sőt még kísérleteztek is velük és új fajok kezdenek megjelenni. Az egyik szereplőnk is egy ilyen kísérlet eredménye. A technika virágkorát éli: mindenkinek okostelefonja és notescreenje van, légpárnás hajó-autók közlekednek az utakon, amiket vezetni sem kell, retinaleolvasók fogadják az embert az épületek bejáratainál, a hibernáció is egy bevált gyakorlat pl. az orvostudományban és még lehetne sorolni, hogy mennyire más ez a világ. Az oktatási rendszer és a munka világa viszont nem sokban változott. Annyi a különbség, hogy az iskolában nincs könyv és füzet, mindenki a notescreenjét használja, az üzleti világban pedig sikerült bevezetni a papírmentes irodát. 

  Rosalinda 62 év után erre a világra ébred hibernációs álmából. A technika annyira nem éri sokként, mert már az ő idejében megkezdődött ez a fejlődés és teljesen természetes volt számára a hibernált állapot is, viszont az, hogy ilyen sokáig aludt, teljesen kiborítja. Ugyanis, amikor befeküdt a kabinba, nem ennyi időről volt szó. A szülei azt mondták, hogy nemsokára kiengedik.

  Rose nagy látványosság lesz, egy szenzáció, hiszen 62 évig aludt és egy percet sem öregedett. Arra még nem volt példa, hogy valaki ennyi időt töltsön hibernációban. A másik ok a szenzációra pedig a kiléte, hiszen ő annak a férfinak a lánya, akinek a tulajdonában van/volt a város, a legtöbb technikai találmány és még az emberek is. A lány az üzleti birodalom jog szerinti örököse, magyarán szólva, mindenki és minden a zsebében van.

   Ahogy az elvárható, van aki szereti és van nagyon sok ember, akinek nem kívánatos a jelenléte, legfőképpen üzleti és hatalmi okokból. Amellett, hogy Rose-nak meg kell emésztenie a tényt, hogy átaludt egy emberi életet, minden ismerőse és ismert rokona meghalt, még azzal is foglalkoznia kell, hogy az életére törnek. Menekülnie kell egy olyan világban, ami óriásit változott számára és olyan emberekre kell támaszkodnia, akiket nem is ismer. 

  A regény izgalmas és olvasmányos volt. Minden oldalon volt valami érdekes a világról vagy éppen Rose múltjából. Gyakoriak a visszaemlékezések, hiszen Rose gondolatban még a 62 évvel ezelőtti életében van. A gyakori váltások eleinte lassítottak az élményen, mert nem értettem, hogy minek rágódik annyit az elvesztett szerelmén, aki már nem is él. Rose szeret festeni és annak idején díjat is nyert, de nem értettem, hogy ezen is minek rágódik? Aztán a könyv végére összeállt a kép és minden darabka a helyére került. A múlt és a jelen közti váltás eszköze jó húzás volt. 

  A világon és a történeten túl nagyon tetszett a szerelmi szál furcsasága, pedig ettől a száltól vártam a legkevesebbet. Nagyon tetszett, hogy nemcsak a világ, de a társadalom, a jog, a szabályok is kidolgozottak voltak. Érdekes eszmefuttatások is helyet kaptak erkölcsi kérdésekről a párbeszédekben, amik erősen elgondolkodtattak. Szeretem, ha egy könyv annyira magával ragad, hogy passzív kikapcsolódás helyett néha megmozgatja az agyam is. 

  Kiemelném még a génmódosított embereket, főleg Ottót, akinek a története megérdemelt volna egy külön kötetet is. Az egyik legérdekesebb szereplő volt az eddigi olvasmányaim alapján és egy nagyon jó húzása lenne az írónőnek, ha a jövőben is foglalkozna a karakterrel. Vagy a folytatásban, ha egyáltalán lesz vagy pedig egy új könyvben. A folytatást azért kérdőjeleztem meg, mert ugyan az írónő elhintett olyan morzsákat a könyv végén, amitől úgy érezhetjük, hogy benne van a folytatás ígérete, de emellett olyan szépen lezárta a könyvet, hogy önálló regényként is megállja a helyét. 
  Ez mind szép és jó, de fentebb említettem, hogy a karakterekkel viszont problémáim voltak. Rosalindát nem sikerült megkedvelnem és ez elég nagy baj, hiszen nagyon ő áll a történet középpontjában. Mindenki más, így más karaktereket tud megkedvelni, akit én utálok, lehet, hogy másnak az a kedvence. Olyan típus vagyok, hogy nem szeretem feladni és nem tudom elviselni, ha hülyének vagy butának érzem magam. Szeretem beismerni a hibáimat, elfogadni azokat és minden energiámmal kijavítani vagy változtatni rajtuk. Nekem az a természetes életérzésem, hogyha valamit nem tudok, akkor utána járok. Alapjáraton nagyon sok mindent nem tudok, hiszen én is ember vagyok, de a tudásvágy bennem van, így szinte minden érdekel. Egy kérdésre nem vonom meg a vállam válaszul és nem motyogok el egy szégyellős nem tudom-ot, hanem felemelt fejjel azt mondom, hogy "jelen pillanatban ezt nem tudom, de egy kis türelmet, utána nézek." Az is természetes, hogy mindenért meg kell küzdenem és szerintem a legtöbb ember ezzel így van.

  Rosalinda viszont egy kőbuta és felháborítóan naiv karakter, akinek még vágya sincs arra, hogy ezen változtasson. Nagyon sokszor megemlíti, hogy ő buta, rossz tanuló, nem érdekli ez meg az, konkrétan a festésen és a volt szerelmén kívül semmi és senki nem érdekli. Egy iszonyatosan egyszerű lány, aki azon szenved, hogy mindent elvesztett és hogy ő buta. Aztán megint csak azon szenved, hogy buta. Mikor suliban van, mert ugye a kora miatt be kell kerülnie az oktatási rendszerbe, akkor sem figyel oda. Mindenfelé elkalandozik a gondolata, minden másra figyel, csak arra nem, amire kéne. Aztán megint sopánkodik, hogy ő buta. Ez iszonyatosan bosszantott benne, mert nem bírom az olyan embereket és karaktereket sem, akik panaszkodnak egy olyan állapot miatt, amin változtathatnának és a siránkozáson kívül mégsem tesznek mást. Ettől függetlenül érdekelt a sorsa és szurkoltam neki, hogy jól alakuljon az élete.

   Mivel a sztori emberi része Rosalindára összpontosított, ezért a többi karakter nem volt annyira kidolgozott. Nagyon keveset tudunk meg a mellékszereplőkről és nincsenek is ott igazán, mert az olvasási idő alatt inkább Rosalinda fejében vagyunk. Egyedül emiatt nem adtam 6 pontot a könyvnek, de tartom magam ahhoz, hogy az összkép és a világ hangulata annyira jó volt, hogy megérte elolvasni a könyvet és nagyon kellemes kikapcsolódás volt, a történet pedig különleges.
_______________________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 
Karakterek: 4/5
Kedvenc: Otto
Tetszett: a könyv világától oda meg vissza vagyok, hihetetlenül tetszett. Otto és a "testvérei" története pedig kiérdemelte a rajongásomat.
Nem tetszett: a karakterek elnagyzolása. 
Fordító: Farkas János
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 342 (?) oldal
Várható megjelenés: 2013.12.15.
_______________________________________________________________________________________________

   Nyereményjáték

  Nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és megválaszolni a beugró kérdést a rafflecopter dobozban, hogy tiéd lehessen Anna Sheehan: A Long, Long Sleep - Hosszú álom című könyv egyike!

a Rafflecopter giveaway
______________________________________________________________________________________________

  Kukkants be a többi állomásra is!

12/13 Könyvszeretet
12/14 MFKata gondolatai
12/15 fantazmo.hu
12/16 Kelly Lupi olvas
12/17 Roni Olvas
12/18 Dreamworld
12/19 Deszy Könyvajánlója
12/20 Always Love a Wild Book
12/21 Nem harap a...
______________________________________________________________________________________________

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése