2014. június 9., hétfő

  Ki merészelte azt terjeszteni, hogy a vámpíroknak leáldozott? Rebecca Maizel: Infinite days - Végtelen napok című könyve a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában a Könyvhétre jelenik meg, és alaposan rácáfol erre az álhírre. Megismerkedhettek a Vámpírok királynőjével, Lenah-val és szövetségeseivel. Hat blogger mutatja be nektek a könyvet, amiből három példányt meg is nyerhettek! Érdemes tehát követni a turnét, vigyázat, vér fog folyni!

Rebecca Maizel - Végtelen napok (Infinite days)

Miért pont ez? Nem. Én még mindig nem untam meg a vámpírokat és szerintem nem is fogom.
Fülszöveg: „Az egész történelem során nem találtam senkit, akit ennyire szerettem volna, mint téged… senkit." Ezek voltak Rhode utolsó szavai hozzám. Az utolsó alkalom, amikor szerelmet vallott. Az utolsó alkalom, hogy láttam az arcát. 592 éve először újra lélegeztem. Kifekhettem a napra. Éreztem az ízeket. Rhode feláldozta magát, csak hogy én, Lenah Beaudonte, újra ember lehessek. Hogy képes legyek véget vetni a vérszomjas időknek. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd újra szerelembe esem valakivel, aki nem Rhode. De Justin olyan… vakmerő volt. Izgalmas. Gyönyörűbb, mint a legvadabb álmaim. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd újra tizenhat éves leszek… ahogyan azt sem, hogy visszatér a múltam, és kísérteni kezd. 

Vélemény: Annyira, de annyira nem szeretem a fülszövegeket. Komolyan. Mindig félrevezetnek. Ez a könyv sokkal jobb volt, mint amit a fülszöveg sugall. Tudom, hogy a vámpírok már lejárt téma, de én egyszerűen nem tudom megunni ezeket a sztorikat. A Végtelen napok ráadásul egy nagyon jó vámpíros könyv, ami újra meghozhatja a kedvet ezekhez a lényekhez. Újraolvasós lett nálam. 

  Általában nem szeretem a YA regények hősnőit, mert vagy csak sápítozni tudnak vagy üres a fejük,
vagy unalmasak és papírmasé figurák vagy csak simán idegesítőek. Lenah viszont nagy kedvencem lett, a karaktere, a személyisége rögtön magával ragadott. Erős egyéniség, okos, szarkasztikus humora van, nagyon reális a gondolkodásmódja és maga a hozzáállása is megfelelő a dolgokhoz. Több száz éves vámpírléte után sikerül emberré válnia és újra 16 évesen kell élnie. Egy tapasztalt vámpírnak ez nem okozna gondot, lételemük a beilleszkedés, de itt az a probléma, hogy Lenah átaludt száz évet, az egyetlen, aki pedig segíteni tudna neki, az halott. Nagyon talpraesettnek kell lenni ahhoz, hogy ne keltsen feltűnést és alkalmazkodni tudjon a modern társadalomhoz és a technikához. 
  A regény két idősíkban játszódik, a jelenben és múltban, Lenah emberi és vámpíridejében. Mind a kettőt nagyon szerettem, mert két különböző oldala volt Lenah-nak is. A vámpírkirálynő lehengerlő volt, erős, tetszett a vad és ádáz stílusa, az eszessége. Igazi vámpírként viselkedett. Az emberi oldala pedig nagyon szórakoztató volt és megfontolt. Lenah nem kapkodott jobbra-balra, nem esett kétségbe, hanem megfontoltan szemlélte a környezetét és megpróbálta a legjobbat kihozni magából.

  A könyv azért is vált a kedvencemmé, mert egyfajta összehasonlítás volt a vámpír- és az emberlét között. Lenah emberi élete során olyan dolgokra is felfigyel, amik felett mi átsiklunk a hétköznapokban, mert annyira megszokottá váltak, pedig talán jobban tudnánk élvezni az életet, ha ezekre odafigyelnénk. Pl. az ételek íze, a zene hatása. Lenah jobban megéli az olyan cselekvéseket, amiket mi tudattalanul csinálunk a hétköznapokban és amiknek nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget.

  A kedvenc részeim Lenah múltbéli emlékei voltak. Szerintem a vámpírok a régi korokba illenek a legjobban, a modern korban gyengébbnek tűnnek. Valahogy a stílusuk nem illeszkedik a modern világba. Lenah annak idején egy nagy hatalmú vámpírkirálynő volt és a legjobb férfiakat gyűjtötte maga köré. Mindegyik valamiben erős volt, így maga a csapat is egyre erősebb lett. De Lenah nem bírta elviselni a vámpírlét néhány hátrányát, legfőképp az érzések hiányát, így emberré vált és elhagyta ezt a "családot". Az a baj, hogy a család viszont nem felejtett és Lenah egy szerelmet is maga mögött hagyott, így nem volt kérdéses, hogy utána fognak eredni. 

  Lenah viszont már egy átlagos tinédzser életét próbálja élni, el akarja felejteni a múltat, mert túl sok a fájdalom, túl nehéz a gyász. Szerez egy barátot, kisebb ellenségeket és persze szemet vet az iskola szépfiújára. Bírtam Justint, de valahogy olyan papucsnak tűnt Lenah erős személyisége mellett. Sokkal izgalmasabb és érdekesebb volt Lenah két volt vámpírszerelme, Rhode és Vicken. Justin egy tipikus tinifiú, miközben Lenah-n érezni lehetett a sok megélt évet. 

  Imádtam a könyvet, pillanatok alatt magába szippantott, egy szuszra olvastam el és beleszerettem a vámpírokba ismételten. Volt néhány sablon benne, amit nem is értek, hogy mit kerestek benne, még ennél is nagyobbat ütött volna a sztori, ha ezeket elhanyagolja az írónő, de ettől függetlenül az idei év egyik legjobb könyve volt nálam.

________________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Rhode, Lenah, Vicken
Tetszett: Lenah karaktere és a világ
Nem tetszett: az a pár sablon nem kellett volna ide
Fordító: Cziczelszky Judit
Oldalszám: 384 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014. Könyvhét
________________________________________________________________________________________________
   Nyereményjáték




 A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hárman nyerhetnek egy-egy példányt a könyvből. Nincs más dolgotok, mint a hat állomáson összeszámolni minden egyes vércseppet. Az alábbi rafflecopter doboz megfelelő sorait kitöltve máris esélyesek vagytok a nyerésre. Szerencse fel!




 
a Rafflecopter giveaway

________________________________________________________________________________________________
A többi állomás

06/05 Kelly és Lupi olvas
06/07 MFKata gondolatai 
06/09 Könyvszeretet
06/11 Dreamworld
06/13 Nem harap a...
06/15 Deszy könyvajánlója


________________________________________________________________________________________________ 

2 megjegyzés :

  1. Hehe. Rosszul soroltam volna be? Vagy ezt arra érted, hogy nem ebben a műfajban kellett volna megírnia? Szerintem sokkal nagyobb durranás lett volna, ha nem YA. :(

    VálaszTörlés