2015. szeptember 13., vasárnap

Rachel van Dyken - Egyetlen méreg

  A hazánkban is nagy sikert aratott Egyetlen sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 14-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, Egyetlen méreg címmel, Rachel Van Dyken tollából. A Blogturnésok tíz bloggere pedig válallkozott arra, hogy Wes legjobb barátja, a balhés Gabe történetét véleményezze nektek. 
  Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg 

Miért pont ez? A fülszöveg megragadta a figyelmem, olvasása közben épp olyan hangulatban voltam, hogy elcsábultam.

Fülszöveg: Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt. 
  Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából. A szenvedély. Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek.      
 Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány. De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel? 

Vélemény: Amikor kiválasztottam a könyvet olvasásra, elkerülte a figyelmem, hogy ez egy sorozat második része, de a többiek megnyugtattak, hogy önálló regényként is megállja a helyét, ez egy másik páros kapcsolatát dolgozza fel. Ugyan tényleg élvezhető volt a regény az Egyetlen olvasása nélkül is, mégiscsak nagyobb élmény lett volna, ha már eleve ismerem a mellékszereplőket és ha értettem volna a különböző utalásokat. Főként akkor lett volna hasznos, mikor Gabe utalásokat tett Kirstenre, amikből azt vettem le, hogy volt közöttük valami, de a lány mégis Wes mellett kötött ki. Szóval a teljes élvezhetőség érdekében tanácsos elolvasni az előző részt annak ellenére, hogy az Egyetlen méreg sztorija teljesen érthető nélküle.

  Furcsa kapcsolatom lett a könyvvel, mert szerettem is, de közben találtam benne bosszantó hibákat is, amik rontottak az élményen. Mivel az előző részt nem olvastam, nem tudom megmondani, hogy ez a jobb vagy a másik, illetve azt sem, hogy Rachel van Dyken írói hangja változatos vagy ugyanannyira mély és depresszív. Nekem borzasztóan depresszív volt a regény, mert nagyon sok tragikum lett belesűrítve és túlságosan sok volt benne a drámai pillanat, a szenvedés és a tehetetlenség. Nem számítottam rá, hogy ennyire mélyen fog megérinteni a történet és arra sem, hogy egy mellékszereplőé, nem pedig a főhősöké. 

  Nagyon nehéz spoliermentesen írni a regényről, mert pont az a szála fogott meg igazán, ami a főhősök szempontjából egy lényeges pont, ami akadályozza az ő boldogságukat. Gabe múltjában történt valami egy szerettével, a fülszövegbeli Hercegnővel, aki most egy rehabilitációs intézetben tölti napjait nyaktól lefelé lebénulva és a szellemi képességei is jelentősen megromlottak. Gabe felelősnek érzi magát a múltban történtekért és nem tudja megemészteni ezt a tragédiát, egyszerűen nem tud túllépni rajta. Ez az ő saját pokla, ahonnan úgy érzi, hogy nincs kiút. Próbálkozott már mindennel, az őrült és felelőtlen viselkedéssel, a józan és megfontolt viselkedéssel is, de képtelen szabadulni ettől a lelki tehertől. Az ő és Hercegnő története fogott meg a legjobban és szívem szerint mindenki mást kihagytam volna a történetből. Egyedül talán a barátokat hagytam volna benne, mert ha az ember padlón van, a barátok azok, akik részben felvakarják onnan, de nem tettem volna bele egy új szerelmet, sem Gabe apjának a dolgait. Ettől lett számomra túlzás az egész történet, egyszerűen túl sok lett és borzasztóan nyomasztó. Nem számítottam ilyen sok drámára. Mindenesetre nagyon jó benne az írónő, meghatóan és nagyon mély érzéseket keltve tud írni, de egy kicsit kevesebb is elég lett volna szerintem.

  Hercegnő karaktere nagyon szerethető volt, pedig azt hittem, hogy utálni fogom, hiszen őmiatta nem ép lelkileg a főhős és ő az akadálya annak, hogy a párosunk nem tud egy egészséges, normális párkapcsolatot kialakítani, de nem így lett. Hercegnő egy kisgyerek szintjén van, nem tehet az állapotáról, borzasztóan szeretetéhes és akármekkora teher is Gabe számára, ő ad neki szeretetet. A srácot emiatt kedveltem meg nagyon, hogy le is léphetett volna, mégis maradt és maximálisan mindent megtett a lányért, még annál is többet, mint amennyit az emberek el tudnak viselni. Azt a Gabet viszont, aki Saylorral találkozott, nem kedveltem. Persze, kiderül, hogy azért ilyen nyomulós és nagyszájú, mert másképp nem tudja lekezelni a Hercegnővel történteket és az édesapja tetteit, éppen olyan stádiumban van, hogy megőrül attól a tehertől, ami a vállán van.

"[...], de amikor valaki olyan mélyen van a saját sötét vermében - akkor pokolian fáj, ha valaki rá irányítja az elemlámpa fényét. [...] A fenébe is, olyan régóta éltem már a saját, fekete vermemben, hogy letáboroztam, képeket aggattam a falra és berendeltem a kábeltévét." Gabe

  Gabe nagyon sokat szenvedett a regényben és borzasztóan sajnáltam. Szurkoltam neki, hogy valahogy megoldódjanak a dolgai, de egy idő után dühíteni kezdett, hogy túl sok az, amin keresztülmegy. Nem értettem, hogy egy ponton túl miért nem lép tovább és miért nem törődik egy kicsit már magával is? Miért nem lázad fel a sorsa ellen? Ahelyett, hogy ennyit szenved, inkább cselekedjen. Bejött a képbe Saylor és talán egy új szerelem ad neki annyi erőt, hogy kimásszon a saját poklából, de ez a szerelem is elég döcögősen indult. Saylort egyenesen utáltam az elején, mert egy sablonos, szürke kisegér volt, akinek hirtelen nagy szája lett, mert egy jó pasi végre észrevette és megcsókolta. Nem szerettem, mert nagyon előítéletes volt Gabe-bel és meggondolatlanul vágott a fejéhez dolgokat. Elég későn vette észre, hogy az undok, durcás cicus stílus nem éppen a megfelelő a sráccal szemben. Ez nem az a szitu, ahol csak Saylor van a középpontban és a kapcsolatuk, hanem sokkal durvább dolgok vannak a háttérben. 

"Az emberi lélek egyfajta fertőzés. Önző módon azon a véleményen vagyunk, hogy a testünk - a gondolataink, a cselekedeteink - a miénk. Minden a saját döntésünkről szól, a saját jogunkról, arról, hogy azt tehetünk, amit csak akarunk és teszünk a következményekre. [...] - Amíg aztán - folytatta, láthatóan erőt merítve az érintésemből - valami borzalmas dolog nem történik velünk, vagy valakivel, akit szeretünk, és hirtelen minden eddigi cselekedetünknek és döntésünknek meglátjuk a gyűrűző hatását. Persze, a testem az enyém, azt teszek vele, amit akarok, de az a döntés, amit meghozok róla, még mindig kihat másokra." Gabe

  A rehabilitációs intézetbeli közös munkálkodás - a lány önkéntes zenetanári munkát vállal ott, ahol Hercegnő is lakik - viszont javít a helyzeten, mert Saylor egy kicsit visszafogja magát és észreveszi, hogy Gabe nagyon nem az a pökhendi srác, akinek gondolta. Egy idő után szurkolni kezdtem a párosnak és megmondom őszintén, semmiféle jó megoldást vagy kiutat nem láttam kettőjük kapcsolatában, esélyt se láttam rá, hogy ők ketten valaha normálisan együtt lehetnek. Gabe-ben túl sok fájdalom és düh gyűlt össze, egyszerűen képtelenségnek tartottam, hogy ezen a pasin bármi is segíthet és valaha egészséges kapcsolatot tud kialakítani. De ott volt a zene és a sok szeretet, barátoktól és Saylortól, ami miatt úgy gondoltam, hogy mégis sikerülhet, lassan, de biztosan felépülnie lelkileg. 

"A zenében az ember olyan könnyen elveszíti személyisége lényegét. A zenészek a mai kor szirénjei, tehetségükkel gyakorolják a meggyőzés hatalmát. És az emberi populáció maradéka nem tehet mást, mint besétál a csapdába. Egy zenésztársnak ez még rosszabb, mert ő képes értékelni a nyers tehetséget és tudást. Nem egyszerűen arról van szó, hogy valami szépen szól - hanem arról, hogy pár másodpercre, amíg bizonyos hangok elkeverednek, az életnek értelme van." Saylor

  Megrázó élmény volt a regény, mert a könnyed és humoros szócsaták helyett, a vicces és szórakoztató szerelmes történet helyett egy nagyon mély érzéseket kiváltó és szomorú regényt kaptam. Hercegnő története, a rengeteg jó és szép gondolat, illetve Gabe karaktere miatt érdemes volt elolvasni a regényt, de a párosunk nem lett a kedvencem. Az írónő sokat foglalkozott az érzelmi szállal, a tragédiával és Gabe karakterével, de közben a főhősök közti szerelem indokolatlanul gyors volt és Saylor karaktere olyan semmilyen, olyan, mintha rá már nem áldozott volna annyi időt az írónő és így nekem sokkal inkább mellékszereplővé vált, mint főhőssé. 

  Az első rész már itt csücsül a polcomon, mert sokan dicsérték, a folytatásra pedig azért vagyok kíváncsi, mert Lisa történetét fogja feldolgozni, aki az egyik kedvenc mellékszereplőm lett. Remélem, hogy az ő sorsa már nem lesz ennyire tragikus. 
____________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Gabe, Hercegnő
Tetszett: a szép írásmód, a stílus
Nem tetszett: túl sok drámai elem lett belezsúfolva a regénybe és kidolgozottabb vagy szerethetőbb hősnőt vártam volna
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
Oldalszám: 328 oldal
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2015.09.14.
___________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

  Minden állomáson találtok egy YouTube videót, egy-egy fülbemászó zongorajátékkal. Írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a videókon szereplő művek SZERZŐinek nevét.

A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.



 a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________
További állomások 

09/06 Angelika blogja 
09/07 Kristina blogja
09/08 Szembetűnő 
09/09 Dreamworld 
09/10 Kelly és Lupi olvas 
09/11 CBooks 
09/12 Deszy könyvajánlója 
09/13 Könyvszeretet
09/14 MFKata gondolatai
09/15 Zakkant olvas
____________________________________________________________________________________

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése