2015. június 11., csütörtök

  Mi lenne, ha minden egyes részedet fel lehetne használni másokon? A betegek biztos jobban járnának, de mi történne azokkal, akiket szétbontanak? És ha nem választhatnál, hogy akarsz-e segíteni másokon? Ha tudnád, hogy a szerveid másokban élnek majd tovább? Félnél, vagy várnád a bontást? Vajon a lelkeddel mi lesz?  
  Az Unwind blogturné során ezekre a kérdésekre keressük a választ, bár nem kizárt, hogy nem fogjuk mindre megtalálni. Ha velünk tartotok a hét állomás során megismerkedhettek a világgal, a szereplőkkel, és ahogy az lenni szokott, nyerhettek is. Gyertek ti is, nézzük meg, hogyan menekülnek szereplőink a végzetük elől. 

Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve 

Miért pont ez? Már rég volt a kezemben disztópia, pedig szeretem ezt a műfajt is. Elég érdekesnek tartottam az alapfelállást ahhoz, hogy elolvassam és visszatérjek a disztópiák világába.

Fülszöveg: Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak? Szép új világ? Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket. Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik. Te vajon túlélnéd? 

Vélemény: Egymás után sikerült két nyomasztó könyvet is elolvasnom, de ezt a disztópiát nem hagyhattam ki. Az 1984-hez és Az éhezők viadalához hasonlították, ez már bőven elég volt ahhoz, hogy elolvassam. Azt hittem, hogy ebben a műfajban sincs már új a nap alatt, de tévedtem. Az Unwind volt az egyik legjobb disztópia, ami a kezembe került, így a műfaj szerelmeseinek nagyon is ajánlott olvasmány. Aki viszont érzékeny az olyan témákkal kapcsolatban, mint vallás, abortusz, boncolás, szervkereskedelem, azoknál ez a könyv kiveri a biztosítékot. Elég magasan van az ingerküszöböm, de még nálam is voltak olyan pillanatok, amikor egy kicsit megálltam az olvasásban és felsóhajtottam, hogy: te jóisten! vagy valami durva hagyta el a számat. Szóval kiborító egy élmény volt, de végig izgalmas, pörgős és egyben letaglózó is. Egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, csak arra a néhány "most kiakadtam" percre. 

Figyelem! Szarkazmus és lelki békét felkavaró mondatok szerepelhetnek a bejegyzésben! 

A világ

  A jó disztópia egyik ismérve nálam, hogy a világ hihető lesz számomra. Olyan kitaláción alapszik, ami akár meg is történhet egy-két generációváltás során és aminek a gondolatmenetét jól felvázolják. Nem kellenek bele repülő autók, meg extra jó kütyük, elég ha egy hétköznapi dolgot csavarnak meg annyira, hogy letaglózzon. Az írónak ez sikerült. Bár nagyon kényes témákat feszeget, nem elképzelhetetlen, hogy egyszer a világ el fog jutni idáig is. Nincsenek itt kitalált szörnyek, mumusok, csak emberek és emberi ostobaság vagy érzéketlenség. Ugye maga az ember tud lenni a legnagyobb szörnyeteg. A legjobban az élethez való jog sárba tiprása rázott meg.

  Az alapkoncepció az, hogy az abortusz tiltott, ugyanis már a fogantatás pillanatában lélekkel rendelkező lénynek tartják az embereket. De nincsen semmi gond, ezt is ki lehet játszani azzal, hogy az ember továbbgólyázza, magyarán szólva ott hagyja a friss újszülött gyermekét egy ház küszöbén és elsunnyog. Probléma letudva. A gyerek innentől kezdve azé a családé, aki megtalálja, a törvény szerint köteles is róla gondoskodni. De hogy még "kényelmesebbé" tegyék a gyerekproblémát, törvényt hoztak arra is, hogy a szülők a gyerek 13 és 18 éves kora között utólagosan is rendelkezhetnek a szétbontásáról, hogyha mégsem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A szétbontást, más szóval az utólagos abortuszt azzal a dumával próbálják meg eladni, hogy így nem megölöm a gyerekem, hanem csak felajánlom a testrészeit az arra rászorulóknak, ergó szívességet teszek mindenkinek. Tovább fog élni, mert ugye az energia nem vész el, csak átalakul. Leegyszerűsítve legális a szervkereskedelem. Közben meg mindenki mossa kezeit, nuku bűntudat, sőt! Tisztességes állampolgári cselekedet, hogyha nem tökéletes egyén a gyerekem a társadalom számára, akkor is tudom hasznosítani őt, csak más formában. Felháborító és undorító, főleg az, hogy az emberi lényeket, az ártatlan, még kifejletlen gyerekeket úgy kezelik, mint egy darab húst vagy mint egy tárgyat. 

  Éljen a fogyasztói társadalom! Nem tetszik a gyereke? Megszabadulna tőle? Visszavinni nem tudja, de mi hasznosítani tudjuk az alkatrészeit, aztán vehet (bocsánat: szülhet) megint, hátha a következő jobb lesz. Betartjuk a törvényt, a gyerek minden részét újrahasznosítjuk, ne aggódjon. Kereslet és kínálat. A túloldalon meg árulják a testrészeket: a vonat levágta a lábát? Van raktáron bőven fiatal láb, amik közül választhat magának. Ha két lábat vesz, akkor még akciósan is hozzájuthat. Orvosaink sajnos már nem tudják gyógyítani a betegségeket, de szinte mindenki ért a tökéletesre fejlesztett transzplantációhoz. Keresse fel ügyintézőnket, aki a pénztárcájának és igényeinek megfelelő szervet pillanatok alatt megtalálja Önnek. 

  Ez volt az egyik alap, ami teljesen kiborított. Kezdem egyre jobban gyűlölni a fogyasztói társadalmat, nem véletlenül nem nézek már tévét sem. Úgy érzem, hogy emberileg/lelkileg sokat vesz ki belőlem ez a társadalmi baromság, ami megy. Nem érdekelnek a reklámok, a butító műsorok sem, nem fogom azért lecserélni a telefonom, mert a típusa eggyel jobb, amikor még a jelenlegi is tökéletes. Ennyi erővel mindent azonnal lecserélhetnék és másból se állna az életem, csak az állandó cseréből és pénzköltésből és emellé a lelki sivárságból. Mert úgy érzem, hogy lelki sivárságot okoz. Tisztelet a kivételnek, de lassan már az emberi kapcsolataink is erről szólnak. Nem tetszik a csajod? Simán lecseréled egy szórakozóhelyen. Hisztizik a pasid? Semmi gond, lecseréled, csak ne kelljen vele nyűglődni. Összevesztél a barátoddal? Egyszerűbb újat találni, mint bocsánatot kérni és kibékülni. Egyszerűbb mindenben a csere, mert a javítás és a helyreállítás munka-, pénz- és időigényes. A csere a leghatékonyabb. Szóval ezek után akár elképzelhető is lehet egy ilyen jövőbeli világ, mint ami az Unwindben van. Lassan, de biztosan efelé haladunk. Az emberi alapvető jogokat is nap mint nap megsértik a világon, lassan már ez is megszokottá válik. 

  Persze itt is megjelenik az ellen oldal, de gyenge, mint a harmat. Az emberek annyira érzéketlenné váltak, hogy egyszerűen nem veszik észre, hogy mennyire állatias és brutális lett a viselkedésük, a gondolkodásmódjuk. Ez a megszokott, ez lett a kultúra, ez lett a betartandó törvény. Akinek az ostoba csordából mégis esze van és érzékeli a világ helytelenségét, az vagy gyenge felvenni a harcot vagy a saját biztonsága érdekében inkább csendben marad. Aki pedig bátor és hajlandó is tenni az ügy érdekében, az már nagyon szélsőséges, egyenesen terroristának minősül. Egyszerűen nincs középút. Ebben a világban próbálnak a tini főhősök túlélni és ha van rá mód, akkor változtatni is. 

  A másik két dolog, ami mélyen megérintett az a vallás megjelenése a regényben, illetve a lélek és a tudat kérdése. Vajon a lélek ilyenkor hova jut? Mi az, hogy szétbontva tovább élni? Az nem egyenlő a halállal? Miért is nem? Vajon a részek, mondjuk az agy megtartják az emlékeket? Jézusisten, megtartják! Egy szereplőn keresztül, aki agyának egy részét mástól kapta, végig is nézhetjük, hogy mi történik, ha mások emlékeit megkapjuk. Sőt! Az egyik átalakító táborban egy szétbontási folyamatot is végigolvashatunk. Ezek a jelenetek voltak azok, amik a földhöz csaptak és félelmet/borzongást váltottak ki belőlem. A könyv elolvasása után mindenki tudni fogja,  melyik jelenetekről beszélünk. 

A karakterek

  Több szemszögből ismerjük meg a világot, de az állandó három szereplő Connor, Risa és Lev. Közös bennük, hogy bontásra ítéltek, a véletlen folytán pedig életútjuk keresztezi egymást. Connor átlagos családból származik, rossz, verekedős kölyöknek minősül, így bontásra ítélik. Könnyebb megszabadulni tőle, mint normális embert nevelni belőle. Problémás a gyerek, így macera lenne a további nevelése. Risa átlagon felül jó, de mégse tökéletes és mivel állami gondozott, meg kell a hely is, a legegyszerűbb őt is kiiktatni. A drága, ifjú Lev pedig egy vakon vallásos család tizedik gyereke, így az a megtiszteltetés érheti, hogy ő lesz a tized, Istennek felajánlott ajándék. A három gyerek menekül és próbál túlélni. Közben szövődik egy kis szerelem, ami nagyon szépen lett felvezetve, barátságok alakulnak, ellenségeket szereznek és fejlődik a jellemük. Legjobban Lev karaktere lepett meg és borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy a kis picsogó 13 éves szentgyerekből mi lesz? Milyen emberré fog válni mindannak tudatában, amiről tudomást szerzett. 

A stílus

  Nagyon klasszul összerakott kis regény ez. A stílus gördülékeny, elbeszélő, olvasmányos, izgalmas. A történet jól felépített, bővelkedik izgalmakban és áll-leesős pillanatokban. Némelyik jelenet pedig egyenesen padlóhoz vágott és kivágta nálam a biztosítékot, ami elég nagy szó. Rengeteg gondolatmenetet elindított bennem, szerintem több a kérdésem és az elképzelésem, mint maga az egész könyv terjedelme. Nagyon sokáig velem lesz ez az érzés, ez a történet és a tanulság, amit adott. Ez is bekerült életem meghatározó olvasmányai közé. Nagyon szívesen leülnék az íróval egy kávé mellé, hogy fel tudjam tenni a kérdéseimet és véleményt tudjak vele cserélni, mert ez nem volt elég. Várom a további köteteket. 

____________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Lev, Connor
Tetszett: a stílus, a csavarok, a jellemfejlődés
Nem tetszett: a "hogyan jutottunk el idáig" kérdésre hiányoltam a választ
Fordító: Illés Róbert
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 384 oldal
___________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

  A történetben a bontásra ítélteket elviszik egy helyre, ahol minden szervüket külön tárolóeszközökbe teszik, amelyeket majd később más emberek kapnak meg. Nektek most pont fordítva kell tennetek. Szétbontottuk az egyik szereplőt, a darabjait a különböző állomáson találjátok. Ha összerakjátok a képet, megkapjátok a szereplő nevét, amit be kell írnotok a rafflecopterbe. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.



 a Rafflecopter giveaway

___________________________________________________________________________________
További állomások

05/30 Bibliotheca Fummie 
06/01 Media Addict 
06/03 Kelly és Lupi olvas 
06/05 Tekla Könyvei 
06/07 Always Love a Wild Book 
06/09 Deszy könyvajánlója 
06/11 Könyvszeretet
____________________________________________________________________________________

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése