2015. augusztus 13., csütörtök

  Ezúttal ismét messzire kalauzolunk titeket. Meg sem állunk egészen az Egységes királyságig. Emlékeztek még Vaelin Al Sornára? Kedvenc testvérünk a Hatodik Rendből visszatért. 
  Tartsatok velünk augusztus 11-étől a három állomásos miniturnén, és megtudhatjátok, milyen kalandokba keveredett ezúttal Vaelin A várúrban! 
  A Fumax kiadó jóvoltából pedig még nyerhettek is! 

Anthony Ryan - A várúr (Hollóárnyék #2)

Miért pont ez? Az első részt nagyon szerettem, így nem volt kérdés, hogy folytatom-e a sorozatot.

Fülszöveg: A hatalmas sikerű fantasy debütálás, A vér éneke New York Times bestseller folytatása! 
  Hazatérése után Vaelint az új király kinevezi az Északi Végek várurának. A megfáradt harcos azt reméli, végre békére lelhet ezen a kietlen, fagyos vidéken, távol a királyság hazugságaitól és intrikáitól. Ám a vér énekével megáldottak nem élhetnek csendes életet. Sok ellenség elhullott Janus király háborúiban, de nem minden legyőzött halt meg, így Vaelin célponttá válik, nem csak azoknak, akik bosszúra szomjaznak, hanem azok számára is, akik tudják, mire képes. 
  A Hit alapjai megrendültek, a királyságban egyre többen beszélnek nyíltan uralkodóváltásról. A vér éneke felbecsülhetetlen segítőtárs az ilyen vészterhes időkben, de használója az igazi hatalom töredékét birtokolja csak azokhoz képest, akik ismerik titkait. Valami ugyanis a királyság ellen vonul, valami, ami szörnyű erőknek parancsol, és Vaelinnek rá kell ébrednie: a végső megsemmisüléssel szembenézve még a legkelletlenebb kéz is kész kardot rántani. 
„Lényegében 2014 legjobb hősi fantasyje” Fantasy Book Critic 

Vélemény: Tavaly nagyon megszerettem az első részt, A vér énekét és már nagyon vártam a folytatást. Akkor még ismerkedtem a műfajjal és rájöttem, hogy ez nekem tetszik, szeretnék még többet is olvasni, főleg Anthony Ryantől. Idén megjelent a folytatás és izgatottan kezdtem bele a második részbe, vártam az első rész okozta katarzist, aztán pedig meglepődtem. Egyrészt azért, mert ennek a kötetnek egy kissé másabb a stílusa, másrészt azért, mert rádöbbentem, hogy rengeteget felejtettem az első rész óta. Az első kötet hangulatának lenyomata bennem volt még és emlékszem, hogy mennyire élveztem az olvasását, de ahhoz, hogy követni tudjam az eseményeket, fel kellett frissítenem egy kicsit a memóriámat. Egy idő után feladtam, mert már majdnem elolvastam újra az első részt, mire rájöttem, hogy tulajdonképpen annyira más a folytatás, hogy nagyon nincs szükségem az előzetes ismeretekre, ráadásul egy idő után úgyis belerázódik az ember és visszatérnek a fontos dolgok. A meglepetés és a kisebb hibák ellenére személy szerint jobban szerettem a második kötetet, mint az elsőt. De nézzük, hogy miben is más a második rész, ami meglepett.

 Az egyik a váltott szemszög, ami egy kicsit rendezettebbé tette számomra a történetet. A keret - Verniers elbeszélései - ugyanúgy megmaradt a részek elején, ami lehetővé tette, hogy más aspektuból is megismerjük a sztorit. A részeken belül pedig egy-egy szereplő szemszögén keresztül követhettük az eseményeket, még jobban átlátva a helyzetet. A régi szereplők közül páran felbukkannak, mellékszereplők válnak fontosabbá és kerülnek előtérbe, illetve új szereplők is megjelennek. Eleinte problémás volt számomra, hogy ki kicsoda és nehezen vettem fel a fonalat, de egy idő után azt vettem észre, hogy teljesen magával sodor a történet és mindegyik szereplő szemszögét sajnálva hagytam ott a következő szereplőéért. 

 A másik ami miatt új élményt okozott ez a rész, hogy sokkal több volt a női szereplő, ráadásul a keményebb fajtából. A karakterek is sokkal közelebb kerültek hozzám, mint az első részben. Akkor túl sok embert kellett figyelemmel kísérni és kevéssé tudtam annyira kötődni a karakterekhez, mint ennél a résznél. Vaelin útja az egyik szemszög, a régi testvérek közül Frentist láthatjuk többet, míg a többiek háttérbe szorulnak. Ezen kívül fontossá vált és önálló szemszöget kapott Lyrna hercegnő, új szereplőként pedig feltűnik Reva a fiatal, vakhitű lány, aki Vaelin mellé szegődik. Vaelin és Reva szála egy darabig ugyanazon az úton halad, később, ahogy elválnak egymástól, Reva önálló történeti vonalat kap. 

  A karakterek, illetve a világ kidolgozottsága a legnagyobb erőssége a regénynek, míg a történeti szál egy kissé gyérre sikeredett, amit sajnálok is meg nem is. Sajnálom, mert több izgalomra és történésre vágytam volna, ami előrébb viszi a főszálat, de közben meg nem is sajnálom annyira, mert így lehetőségem volt jobban belelátni abba a világba, amit az író megalkotott és a karaktereket is sokkal jobban meg tudtam ismerni, ezáltal közelebbinek éreztem őket. Karakterfejlődés is végbe megy, főleg Revánál és Lyrnánál, amit mindig is nagyon szerettem a regényekben. Lyrna bár eleve nem egy kis kényes hercegnő volt, nagyon is kemény nővé válik a regény során, nem is csoda, hiszen rengeteg megpróbáltatáson esik át, amik miatt rákényszerül arra, hogy istenigazából a saját lábára álljon. Reva, a buzgó és vakhitű kislány pedig érett nővé válik. Reva küldetése az volt, hogy a hitet követve meg kell ölnie Vaelint, azoban ez nem olyan egyszerű, hiszen mégiscsak egy hősről van szó, aki birtokolja a vér énekének képességét is. Vaelint ekkor kedveltem meg igazán, mert ahelyett, hogy megölte vagy elzavarta volna a lányt, bölcsen tanítani kezdte és egyengetni kezdte az útját. 

  Vaelin az első kötet epikus háborúját túlélve vándorló életmódba kezdett, ekkor találkozott Revával. Egy darabig együtt folytatják útjukat, majd elsodorja őket egymástól a sors. Egy véletlen folytán Vaelinnek felajánlanak egy lehetőséget, amit el is fogad. Északi Várúr lesz, a vér éneke ugyanis azt duruzsolja, hogy ott a helye, ebben a pozícióban. Itt megtalálhatja majd elveszett testvérét, Frentist is. Frentis keresése azoban másodlagossá válik, miután felbolydul az egész világ és nagy háborúra készül. Vaelin bár egy kissé belefáradt a harcokba, az északiak vezetőjeként, a barbár népek szövetségével felkészül arra, hogy talán élete legnagyobb harcát kell megvívnia egy olyan hatalommal, ami nem emberi. Vaelin szálán a mágia és a vér énekének képessége jobban előtérbe került, nagy örömömre, ugyanis ezt hiányoltam a legjobban az első részből. Más képességgel rendelkező szereplők is és másfajta képességek is felbukkannak, ezáltal varázslatosabb lett ez a rész, mint az első.  

  A legjobban Frentis és Lyrna szálát kedveltem, annak ellenére, hogy Vaelin volt az egyik kedvencem annak idején. Vaelint most egy megfáradt, gyengülő és öregedő embernek éreztem a hatalma mellett is. Frentisben sokkal több erőt éreztem, még úgyis, hogy egy nő rabszolgája lett, aki magához kötötte. Az ő szála volt az egyik legérdekesebb. Az első kötet epikus harca után Frentis rabságba esett és mindennap harcra kényszerítették, emellett embertelen körülmények között tartották.  Évek múltán kiszabadult, de cseberből vederbe esett, ugyanis rabszolga maradt, csak másként. Egy titokzatos hatalommal rendelkező nő az akaratával (mágiával) irányítja saját kénye-kedve szerint, vándorlásra és gyilkolásra kényszerítve őt. Elég sokáig nem derül ki, hogy a nő ki is valójában és miért kényszeríti gyilkolásra Frentist, illetve miért pont ezek az emberek az áldozatok. Frentis folyamatosan próbál szabadulni a fogságból, még azt is megkísérli, hogy szerelmet tettet a nő iránt. Ez a nő nem normális, egyáltalán nem az, így elég érdekes párbeszédek és események alakultak ki miatta.

Összességében én jobban szerettem a második részt, mert több volt a mágia, közelebb kerültem a karakterekhez, nagyon megkedveltem a szereplőket, jobban átláttam azt a világot, amit az író megalkotott, de azért hiányzott egy kicsit több izgalom. A rengeteg menetelés, leírás és jelentéktelennek tűnő esemény a harcok és az izgalom rovására mentek. Ettől függetlenül élveztem a "vége" harcot, a függővég pedig eléggé ütött. Most már még jobban kíváncsi vagyok a befejező kötetre, hogy vajon milyen meglepetéseket tartogat még az író és szeretném végre megtudni, hogy mi a fene folyik itt, mi lesz Anthony Ryan világának a sorsa és legfőképpen a szereplőké. 


____________________________________________________________________________________ 
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Frentis, Reva, Lyrna
Tetszett: a váltott szemszög és a kemény női főhősök
Nem tetszett: a sok menetelés
Fordította: Matolcsy Kálmán
Oldalszám: 712 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó 
____________________________________________________________________________________
Blogturné extra 
Variációk borítóra 

                        Amerika                                                                               Egyesült Királyság 

    
                                        


              Hollandia                                                                                                 Taiwan


                    Franciaország                                                         Németország

Forrás: itt!
____________________________________________________________________________________ 
 Nyereményjáték 

  Anthony Ryan nagy erőssége a karakterekben rejlik. Elrejtettük kedvenceink nevét a bejegyzéseinkben, találjátok meg, írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni A várúr egy példányát!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway  
____________________________________________________________________________________ 
                          További állomások 

08/11 Bibliotheca Fummie
08/13 Könyvszeretet
08/15 Always Love a Wild Book
____________________________________________________________________________________ 

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése