2014. október 14., kedd

  A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Rachel Hawkins: Démonüveg című regénye, a Hex Hall sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sophie démon kalandját! 
  2014. október 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Hawkins: Demonglass - Démonüveg 

Miért pont ez? Bírtam az első rész világát és a főhősnő humorát, így nem volt kérdés, hogy folytatom a sorozatot.

Fülszöveg: Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről. Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét. De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis? 

Vélemény: Szeretem is, meg nem is a második köteteket, mert mostohagyerekek. Mondhatnám azt is, hogy eleve a trilógiák okoznak fejtörést. Vagy nagyon jóra sikerülnek, vagy nagyon rosszra. A második részek az átvezető kötetek a harmadik rész fináléjához. Na most, ha egy első kötet a bevezető, a második az átvezető és a harmadik a nagy durranás, akkor miért is nem lehet az első kettőt lerövidíteni és az egészet egy kötetben megoldani? 

  A Démonüveget középtájon helyezem el. Nem ütött nagyon az első kötet, de bírtam a világot, a humort meg pláne. A második rész másfajta volt, de itt jobban el sikerült kapni azt a sajátos "szörnyes" hangulatot és sok mindenre magyarázatot kaptam, amik az első kötetben nyitott kérdések maradtak. A humorból viszont sok volt. Van egy enyhe függővég, nem vágott földhöz, de azért tudtam volna tovább is olvasni a sztorit, mert eléggé felcsigázta ahhoz a kíváncsiságom, hogy befejezzem a trilógiát. Kellemes kis átvezető kötet volt.

Jó pontok

  Változatlanul bírom a főhősnőt, a szarkazmusát, a humorát, a lendületét és a személyiségét. Sophie nagyon viccesen tolmácsolja az eseményeket és "szeretek a fejében lenni". Szeretem végigkövetni a gondolatmenetét, mert szórakoztató, logikus és nem felejti el az érzelmeit sem tolmácsolni egy adott dologgal kapcsolatban. Tetszik, hogy bár szuperereje van és elvileg félelmetes démon, csetlik-botlik és nem igazán jön össze neki semmi sem elsőre. Nem egy instant démonkirálynőt kapunk.

  Tetszett itt is a sokszínűség, ami a prodigiumokat illeti. Volt itt mindenféle lény és én imádom az olyan sztorikat, ahol a különböző lények keverednek és egymásnak feszülnek, főleg egy harc során. Ezt most megkaptam, a második kötet ugyanis bővelkedett a harcokban és izgalmakban. Szellemek, boszik, vérfarkasok, démonok egy rakáson. 

  Sophie apja. Amennyire nem bírtam az elején, annyira megkedveltem azt a pasit. Naná, hogy megkedveltem, hiszen ugyanolyan szarkasztikus humora van, mint a lányának. Ráadásul a vezetőket mindig is előnyben részesítem a regényekben, elfogult vagyok velük szemben, álljanak a jó vagy a gonosz oldalán, tök mindegy. 

  Maga a világ kidolgozottsága is nagyon tetszetős. Van a Tanács, ami a prodigiumokat védi és van a vadászcsapat, a Szem, ami pedig kinyírja őket. A világnak így megvan a két ellenpólusa, ami sok lehetőséget rejt magában. Mikor robban ki háború? Ki indítja majd? Ki lesz érte a felelős? Ki nyer? Egyáltalán ki a jó és ki a rossz? Az egymásnak feszülő két csoport léte magában hordozza azt, hogy van itt kémkedés, árulás, cselszövés, titok. A végére már azt sem tudtam eldönteni, hogy most melyik oldalra kéne állni. Bár nem egyedi, de attól még zseniális húzás egy szerelmespárt úgy létrehozni a regényben, hogy az egyik ide, a másik meg amoda tartozik. 

  A helyszínválasztás is a jó pontok közé tartozik. Nem a suliban, hanem Angliában, egy hatalmas vidéki házban folynak az események. Kiszakadtunk egy kicsit a sulis fílingből és több volt a felnőtt, ezáltal a tétek is komolyabbak lettek. Itt már nemcsak kis varázsolgatásokról volt szó, hanem sokkal komolyabbakról. Azt viszont sajnáltam, hogy a diszkós jelenet nagyon rövid lett, pedig az írónő nagyon érdekes szórakozóhelyet dobott össze.

  Jó pont az új szereplők bevonása a régiek mellé és a köréjük szőtt rejtély. Bár a két új tinidémon nem nőtt a szívemhez, de érdekes színfoltjai voltak a regénynek és rajtuk keresztül sikerült az írónőnek továbbgabalyítani a szálakat.

Rossz pontok

  Még mindig érzem a koppintásokat és a sablon is sok az ízlésemnek. Az itinerek (teleportáló kapuk) a Harry Pottert juttatták eszembe. A démonok közti ruhavarázslásos játék, szintén a Harry Pottert juttatták eszembe, amikor a varázslótanoncok azt kapták feladatul, hogy legyőzzék a félelmeiket, tehát tegyék nevetségessé. A diszkós jelenet és a harcok többsége pedig a Végzet ereklyéi sorozatot juttatta eszembe. Nem feltétlenül baj, ha valami hasonlít, de én jobban preferálom az egyediséget. Ezt elég nehéz elérni ennyi YA után.

  Amitől viszont a hajamat téptem az a bál. Mi a jó fenéért kell minden egyes YA-ba beletenni egy bálos jelenetet? Minek? Szószaporítás? Nálam már csak azért számít hangulatfestő elemnek, mert lehúzza a hangulatomat. Unottá tesz, hogy már az x-dik díszletleíráson, viháncolva készülődésen, szerelmes sápítozáson, ruha- és hajválasztáson kell magam átrágni. Semmi értelmük nincs ezekben a sztorikban. Persze mindig történik ott valami egetrengető, de azok a jelenetek bárhol másutt, bármilyen más körülmények között is megtörténhetnek. 

  Az erőltetett szerelmi háromszög. Szerintem a való életben azért nem ennyire gyakori a szerelmi háromszögek kialakulása, mint amennyire a YA regények erőltetik. Indokolatlannak is tartom. Nagyon nehéz jól megírni ezeket a háromszögeket, ha valami félresiklik, akkor inkább csak bosszantó és felesleges sablonelem. Archer és Sophie kapcsolata és az alapszitu bőven elég ahhoz, hogy megdobogtassa az olvasó szívét, főleg, hogy most már jobban érezni lehetett a feszültséget és a vonzódást köztük. Cal csak azért kellett a regénybe, hogy legyen egy másodhegedűs, akivel jól kiszúrnak. Cal karaktere egyébként nagyon érdekes és szerethető a srác, bőven lehetett volna valami nagyobb szabású célja a létének, de nem. Az írónő csak úgy odatette a szerelmi háromszög egyik csúcsára.


  A jóból is megárt a sok alapon, a humor egy kicsit nálam átlépte a határt. Értem ezalatt azt, hogy túl sok volt a poénkodás. Nem volt rossz egyik beszólás sem és sokat nevettem a könyvön, de álljunk csak meg. Nem paródiát olvastam, hanem YA fantasyt. A feszkósabb jelenetek ütősebbek lettek volna, ha Sophie nem vihorászik, meg poénkodik annyit. Elszaladt az a bizonyos ló. 

  Összességében - ha eltekintek a sablonoktól - kellemes perceket okozott a második rész és nem bántam meg, hogy belekezdtem a sorozatba. Olyan irányba ment el a második kötet vége, hogy most már még kíváncsibb vagyok a folytatásra és a végre. Szórakoztató volt Sophie narrációja, a világ elvarázsolt, bírtam a sok lényt és a két nagy szervezet izgés-mozgását. Pörgősebb volt a második rész és érdekesebb, főleg, hogy sok kérdésre választ adott. Várós a harmadik rész.

 ____________________________________________________________________________________   Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Sophie apja és Sophie
Tetszett: a könyv hangulata
Nem tetszett: a sablonos elemek
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
____________________________________________________________________________________   
 Nyereményjáték 

 Miután Sophie megtudta, hogy démon, és olyan erő van a birtokában, ami a szeretteire is veszélyes, elhatározta, hogy aláveti magát egy rituálénak, mely során vagy a varázserejét veszti el örökre vagy az életét. Ám mielőtt ez bekövetkezne, meg kell ismernie a démonság mibenlétét. Mostani játékunk során tarts velünk, és tudj meg többet ezekről a lényekről! 

Feladat: Minden állomáson találtok egy kérdést. A választ kitalálhatjátok magatoktól is, vagy a bejegyzésben kirakhatjátok a kiemelt betűkből. Ha megvan, írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. 

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. A nyerteseket pedig arra kérjük, hogy a kiértesítés után 72 órán belül válaszoljanak az e-mailre, különben új nyertest sorsolunk.

Melyik az az egyetlen tárgy, amivel meg lehet ölni egy démont? 

a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________   
További állomások 

10/12 Kelly és Lupi olvas 
10/14 Könyvszeretet
10/16 Media Addict
10/18 Függővég
10/22 MFKata gondolatai
10/24 Dreamworld
 
____________________________________________________________________________________  

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése