2014. november 2., vasárnap

Kelly Creagh: Nevermore - Soha már

Kelly Creagh: Nevermore - Soha már

Miért pont ez? A megjelenés óta szemeztem a könyvvel és Poe-mániás vagyok.

Fülszöveg: Isobel Lanley, a pompon lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varennel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra. Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

Vélemény: Annyira szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de aggódtam egy kicsit, hogy ez nem fog összejönni. A ponpom lányokkal, meg az amerikai sulis sztorikkal már tele a padlás és kezdem utálni az ilyen sztorikat. Nagyon sokáig úgy tűnt, hogy ez a könyv is ilyen lesz, de azért sem adtam fel az olvasást. Nagyon is jól tettem, mert a vége iszonyatosan jól sikerült. Poe világa megelevenedett és a könyv hangulata borzongatós lett. Tökéletes halloweeni olvasmány volt. 

  A könyv elején szenvedtem egy kicsit, mert Isobel tipikusan az a lánykarakter, akiket helyből utálok. Tökéletes kis élet, tökéletes család, ő a suli legjobb csaja, a pompon lányok vezére, a pasija a focicsapatban játszik és természetesen ő is tökéletes. Ilyen ember egyszerűen nincs. Ezek mellé felszínes és sekélyes is, szóval buta, mint a tök. Brad, a pasija se egy IQ-bajnok, sőt! Borzasztó egy pasi, hiába néz ki jól. Sajnos mindvégig megmaradt Isobel butasága, de legalább a rózsaszín élete felborult, így egy kis emberséget találtam benne. Az is javított a helyzeten, hogy legalább nem nyávogta végig a könyvet.

  A sztori eleje, jelentős része akörül forog, hogy mekkora lúzerség, hogy Varennel, a suli egyik gótjával kell közösen házi feladatot csinálnia. Míg Isobel és a csapata a suli krémje, addig Varen a legalja réteghez tartozik. Suli után kell együtt munkálkodniuk a Poe-dolgozaton, így Isobel azon aggódik, hogy mit fognak szólni a körülötte lévők, hogy egy ilyen sráccal tölti az idejét. Nem is értettem, hogy ez miért is probléma. Nem titkos randikról vagy haverkodásról van szó, hanem egy kötelező házi feladatról. Nekem nem is kellett érteni és soha nem is fogom, de Isobel és a csapata látszólag értette. Brad, a barátja átment egy agyatlan dühöngő bikába és terrorizálni kezdte Varent, mintha nem egy háziról lenne szó, hanem a barátnőjének elrablásáról. Komolyan sajnálni kezdtem Varent, hogy ilyen hülyékkel van körülvéve. De sztoikusan tűrte a sok hülyeséget, hiszen nagyobb gondja is volt annál, minthogy egy pattogó hülyegyerekkel és egy ponpomlány társadalmi helyzetével foglalkozzon.

  Isobel lassan, hihetetlenül lassan, de elkezd megváltozni és ahogy egyre jobban megismeri Varent, egyre inkább eltűnik a rózsaszín köd az életéből. Néha már úgy tűnik, hogy kezd értelmes lenni. Javára vált, hogy egy kicsit több időt töltött Varen társaságában, mert legalább annyiban változott az élete, hogy felismerte mennyire felszínes és sekélyes barátai vannak és mekkora egy idióta Brad. Ez a lassúság levett valamennyit a könyv értékéből és nem is látom értelmét, hogy miért így írta meg Kelly Creagh a könyvet. Minek kell még mindig ezeket a sablonokat nyomni? Tényleg ekkora kultúrája van Amerikában a pompon-lányságnak, hogy egyszerűen muszáj minden sztoriba beleerőltetni? De az írónő kárpótolt, mert a könyv második felére kiderült, hogy igenis tud írni és hihetetlenül jó fantáziája van. 

  Varen karaktere és a könyv világa annyira jól sikerült, hogy megkapták a kedvenc jelzőt tőlem. Varen különc, okos, szarkasztikus humora van, egy kissé szociopata, érdekes és titokzatos figura. Felkerült a fiktív szerelmeim listára, ezért is kezdtem el aggódni, hogy mi fog vele történni és a szememet forgattam, hogy egy ilyen csajon múlik a sorsa, mint Isobel. Varen belső világa és a könyvbeli világ is melankolikus, sötét, veszélyes és izgalmas volt. Poe novellái tényleg megelevenedtek a regényben és külön élvezet volt a legismertebb sztorijait más formában olvasni. Sok idézet is belekerült a könyvbe, így aki nem ismeri annyira Poe munkásságát, az könnyen kedvet kaphat ahhoz, hogy elkezdje átrágni magát a novelláin és versein. Nagyon is érdemes, mert Poe is egy zseni volt és az élete is nagyon rejtélyes és érdekes volt. 

  A könyv második felében lévő leírásokat és képeket imádtam nagyon. Ettől vált az egyik kedvenc könyvemmé. Míg a könyv elején hátránynak éreztem, hogy az írónő ennyire körülményes és lassú, addig a könyv második felében már pozitív tulajdonságnak láttam, mert a másik világot, az álomvilágot is így írta le, ahol nagyon fontosak voltak a részletek. Szinte magam előtt láttam az egészet, mintha egy filmet néznék, minden annyira aprólékosan le volt írva és ez megalapozta a sötét hangulatot is. 

  A másik kedvencem, aki ugyan mellékszereplő, de fontos karakter, az Reynolds. Nagyon furcsa karakter, akinél nem lehet eldönteni, hogy ő most a jó vagy a rossz oldalon áll, és ez még a könyv végére sem derült ki, ahogy az sem, hogy tulajdonképpen ő kicsoda vagy micsoda. Sokszor úgy tűnt, hogy segít Isobelnek és Varennek is, máskor meg úgy tűnt, hogy átverte és kihasználta őket a saját céljainak elérése érdekében. Mindig csak magas, hosszú kabátos, kalapos alakja látszott, nagyon ritkán szólalt meg, ha meg is tette, akkor olyan rejtélyesen fogalmazott, hogy ezért kár volt bármit is mondania. 

  Érdemes elolvasni a könyvet, mert a fantasy része iszonyatosan jól sikerült. Az írónő remekül összegyúrta a mai modern világot Poe álomképeivel. Varen és Reynolds karaktere nagyon jól ellensúlyozta Isobel kritikán aluli karakterét. A könyvnek olyan függővége lett, hogy átverve éreztem magam, de szerencsére itt a második rész, így nem kell sokat várni, hogy kiderüljön még több rejtély erről a világról.
____________________________________________________________________________________  
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Varen, Reynolds
Tetszett: az álomvilág
Nem tetszett: lassan indul be a sztori
Oldalszám: 528 oldal
Fordító: Farkas János
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013
____________________________________________________________________________________  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...