Miért pont ez? Csak ismételni tudom magam: a borító. A borító az, ami ismét megfogott, majd pedig a fülszöveg is. Azonban nem lehet mindent csak a borító alapján megvenni, különben csődbe menne az ember, így elolvastam pár kritikát róla. Kapott hideget, meleget, így muszáj volt belekezdenem.
Történet: A Robbanások után - amit én csak Ősrobbanás 2-nek hívok - megváltozott a Föld és a népessége. Szinte minden és mindenki elpusztult az atomrobbanások következtében, a túlélők pedig átalakultak. A nanotechnológiának és a sugárzásoknak köszönhetően olyan genetikai torzulások következtek be, hogy Gregor Mendel megőrülne és széttépné a feljegyzéseit (ugye emlékszik mindenki bioszból a genetikai részre, mikor a piros és a fehér virágnak rózsaszín utódja lett? Mendelnek köszönhetjük azt a tételt). Megszületett a kint és a bent társadalma: a Kupolán belüli társadalom, a Tiszták, akiket nem sújtott a genetikai torzulás és emberek tudtak maradni, illetve a Kupolán kívüli korcs társadalom, akik áldozatul estek a mutációnak. Pressia a kinti társadalomban él a torz emberek és szörnyszülöttek között, Partridge pedig a Kupolában nevelkedik. Pressia be akar jutni, Partridge pedig ki. Pressia kívánsága nem egyedüli, mert mindenki be szeretne jutni a Kupolába, abban a reményben, hogy ott a Kánaán vár rájuk, Partridge viszont deviáns, mert ő az egyedüli, aki kint szeretne lenni. Van egy olyan érzése, hogy az édesanyja még él odakint.
Vélemény: Véleményezés szempontjából ez életem egyik "legnehezebb" könyve. Szerintem sosem fogom tudni eldönteni, hogy szerettem vagy a sírba vitt, mert egyszerűen döntésképtelen vagyok, egy viszont biztos, hogy nem hagyott hidegen a történet.
A könyv több szemszögből íródott, a főbb megszólalók: Pressia, Partridge, El Capitan és Lyda. Fontos még megemlíteni egy szereplőt Bradwellt. Ezek a szereplők mozognak egy nagyon jól kidolgozott világban és mindegyik megpróbál a maga módján boldogulni. Partridge a Kupola egyik befolyásos személyének a fia, a Kupolán belül megvan mindene, de érzi, hogy valami nagyon nem stimmel a falakon belül, ráadásul különböző jelekből rájön, hogy az anyja még élhet. Lyda is a Kupolán belül él, inkább csak romantikus szerepe volt egyelőre és keveset is szólalt meg. Ő lett a szerelmes lány, aki a várban marad, míg a herceg - ez esetben Partridge - elmegy legyőzni a sárkányt. Pressia, Bradwell és El Capitan a túlélők közé tartozik, akik a Kupolán kívül rekedtek.
A kinti társadalom a mindennapi túlélésen túl a katonai terrorral és a szörnyszülöttekkel is küzd. Minden gyereknek, ahogy betöltötte a 16 éves kort, katonának kell állnia, aki pedig használhatatlan, az a katonák játékszere lesz és lemészárolják. Pressia születésnapja közeleg és az öröm helyett rettegnek a nagyapjával, hogy mi lesz ezután. Pressia menekülni kezd. El Capitan a katonaságban (SZFH) van, eleinte el sem lehet dönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll. Bradwell pedig egy földalatti mozgalom vezetője, ami azért jött létre, hogy leszámoljanak a Kupolával.
A szereplők sorsa összefonódik, mindenki összefut mindenkivel és végig bizalmatlan voltam mindegyikkel. Ebben a világban nem is lehet másként, hiszen elsődleges cél, hogy túléljenek, így olyan, hogy barátság és bajtársiasság már nem létezik. A történet során egyre több rejtély lepleződik le és kialakul egy összeesküvés-elmélet, ami a további kötetekben rajzolódik majd csak ki igazán, itt az első lépcsőfokig jutunk el. A Kupola azon van, hogy elhatárolja magát a kinti világtól, a kinti világ pedig mindenáron be akar jutni. Bent fejlett technika és orvostudomány uralkodik, kint pedig a pusztulás, éhezés, nyomor, kilátástalanság, félelem. Annyi fajta torzszülött és lény garázdálkodik az éjszakában, hogy fel se lehet sorolni őket. Megannyi veszély a szereplőknek.
Amilyen szép a borító, olyan borzalmas a történet. Tele van szenvedéssel, gyilkossággal, nyomorral, vérfürdővel. A hangulata nagyon nyomasztó, amellett, hogy az akciójelenetek izgalmasak, a rejtélyek és elméletek pedig érdekesek. Egy-két szereplő a szívemhez nőtt, de nagyon mély nyomot nem hagytak bennem a karakterek.
Ez is olyan könyv, hogy a többségnek tetszett, én meg sok kifogásolnivalót találtam benne, így nem az árral haladok. Nekem túlságosan nyomasztó, erőltetett és vontatott volt a történet. Szépen elindul, még érdekes is, de annyira kis léptékben haladunk és annyiszor a szánkba rágja az írónő, hogy mi történt a Robbanásokkor, hogy egyre többször elkalandoztam és félretettem a könyvet. Közben kiolvastam két másikat, belekezdtem egy harmadikba és azzal felváltva olvastam el. Nem tudott annyira magával ragadni, hogy azt mondhassam, letehetetlen volt.
A Robbanások következtében mindenki és minden összeolvadt mindennel. Ember emberrel (El Capitan az öccsével, Helmuddal), tárgyak emberrel (Pressia nagyapjának torkában ventilátor, Pressia kézfeje helyén babafej kacsingatott), ember állattal (Bradwell hátában élő madarak csapkodták a szárnyaikat) és még lehetne sorolni a borzasztóbbnál borzasztóbb összeolvadásokat, amik túl hihetetlenek. Persze, ez egy disztópia, egy regény, aminek nem kell feltétlenül reálisnak lennie és az írónő valamiféle magyarázatot is adott arra, hogy a nanotechnológia miatt a szervezet gyorsan magáévá tette a beolvadt tárgyakat, így túl tudták élni az emberek, de mindez nekem sok volt és erőltetett. A legborzasztóbb szörnyek azok voltak, amik a földdel váltak egyenlővé és mindent felfaltak, mint a sáskák.
Lehet, hogy vaskalapos vagy csőlátású vagyok, de engem kimondottan zavart, hogy az írónő a csernobili katasztrófára alapozta a történetet. Jóindulattal mondhatom azt, hogy azok a fiatalok is átérezhetik, illetve megtudhatják, hogy milyen borzalom lehetett ott a katasztrófa idején, akik mondjuk nem tanulták meg rendesen a történelmet vagy nem érdekelte őket ez a rész és talán egy divatos borítóval kiadott és felkapott könyv által hajlandók megismerni a katasztrófa benyomását, de ha így nézem, akkor ez egy kicsit engem felháborít. Ha a csernobili katasztrófára fel akarják hívni a figyelmet, akkor írjanak ahhoz méltó könyvet. Nem szeretem az olyan történeteket, amikben gúnyt űznek még véletlenségből is az ilyen megrázó eseményekből. A holokauszt nem volt vicces, a csernobili katasztrófa sem egy kiaknázatlan marketingfogás, amiről aki kapja marja alapon egy tinikönyvet kéne írni a szokásos adalékokkal. Nem lett volna bajom a történettel és nem is tűnt volna fel, hogy mire emlékeztet, hogyha az írónő az utószóban nem említi meg és nem hívja fel rá a figyelmemet.
A könyv számomra egy borzasztóan felkavaró, de egyben túlságosan is hatásvadász sztori volt. Lecsupaszítva a történetet, egy szokásos összeesküvés-elméletet kapunk a szokásos és nem túl eredeti elemekkel, amik ettől függetlenül izgalmasak és érdekesek, de a könyv háromnegyede csak egy összecsapott borzalom a szó szoros értelmében. Az írónő a legmagasabb hatványra emelte a borzalmakat és a marhaságot (babafej kéz helyett, stb.), ami már túllépett a szórakoztatáson számomra. Imádom a horrorokat, a véres-belezős sztorikat, a katasztrófákról szóló történeteket, a fantasyt, a sci-fit, de itt már túl sok volt a jóból. Az elképzelhető összes műfaj összekutyulódott a könyvben és egyszerre nyomták le a torkomon, mint a sűrű kátrányt. Egyedül a könyv vége keltette fel a figyelmemet és mentette meg számomra a sorozatot, de ha a következő részben is csak ezek az elemek ismétlődnek meg, akkor már nem fog tovább érdekelni. Hogy egy kedves ismerősöm szavaival éljek: ivós játékot lehetett volna játszani a könyvvel és a detoxikálóban lehetett volna kikötni, annyiszor szerepelt az SZFH neve, a babafej, a Kupola és a Tiszták szavak. A Ctrl+C és a Ctrl+V nagyon hasznos billentyűkombináció tud lenni, hogyha több száz oldalas könyvet akarunk összehozni.Haragudtam a könyvre.
Viszont, hogy pozitívumot is említsek: sajnáltam a szereplőket, a harcoknál nagyon tudtam nekik szurkolni, El Capitan és Helmud alakja nagyon tetszett és drukkoltam a szerelmi szálnak is, bár nem Pressiának, hanem a másik félnek. Pressia szerintem egy unalmas, ellentmondásos és zavaró figura, én nem éreztem azt, hogy annyira szurkolnék az ő boldogságának.
Lehet, hogy egyedül én éreztem így, de nekem pár karakter erősen a Robotok című animációs mesét juttatta eszembe, ami sehogy sem illett ehhez a borzalomhoz. Érzelmek nem annyira voltak a könyvben, szinte mindegyik karakter katatón állapotban volt és szerintem ettől is volt vontatott és sokszor unalmas a történet. Érthető is, hogy ilyenek voltak, mert így illettek bele ebbe a szörnyű világba, de a könyv és én emiatt sem találtunk egymásra.
Miért olvasd el? Ha bírod gyomorral és szereted az elborzasztó történeteket, akkor tetszeni fog. Ha a fantáziádat egy kicsit meg akarod mozgatni és sokkolni akarod, akkor tökéletes a genetikai torzulások miatt. Az összeesküvés-elméletek imádóinak kihagyhatatlan!
Miért ne olvasd el? Ha nem bírod a borzalmakat, akkor végig sem bírod olvasni a könyvet, így kár a gőzért.
________________________________________________________________________
Történet: 3/6 pontból
Karakterek: átlag 5/6 pontból
Tetszett: a világ kidolgozottsága, a könyv vége.
Nem tetszett: a történet alapja, a túl sok borzalom, az erőltetettség és a hatásvadászat.
Kiadó: Egmont Dark, 2012
Oldalszám: 568 oldal
Plusz pontok: a szöveg és kiadás nagyon igényes.
Trailer:
________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése